"Mert Te ígérted ezt, Uram, Uram! Mert a Te áldásoddal szolgádnak háza örökké áldott lesz!" (2Sám 7,29).
Dávid itt egy ígéretre hivatkozva lép Isten elé, és kéri annak beteljesítését. Ez az igevers így kétszeresen is tanulságos a számunkra. Először, hogy komolyan bíznunk kell abban, amit az Úr megmondott, annak beteljesülését biztosra kell vennünk, azután már hivatkozhatunk Isten trónusa előtt ígéreteire.
Milyen jó dolog arra hivatkozni, amit az Úr maga ígért meg! Milyen jó elmondani Dáviddal: "Mert Te ígérted, Uram", hiszen ilyenkor Isten ígérete támasztja alá könyörgésünket.
Nem azért imádkozunk, mert kételkedünk, hanem mert hiszünk: Hitetlenül imádkozni nem illő dolog Isten gyermekei számára.
Nem, Uram, mi nem kételkedhetünk Benned, hiszen meg vagyunk győződve arról, hogy minden szavad nagy reménységek várására biztat minket. Egyszerűen csak mehetünk Hozzád, hogy kérjük, cselekedjél, amint megmondottad. Így kérlek, áldd meg szolgád házát, gyógyítsd meg betegeinket, mentsd meg a csüggedőket, vezesd vissza az eltévelyedetteket, erősítsd az istenfélőket. Urunk, add meg ruhánkat és eledelünket ígéreted szerint. Segíts meg minden munkánkban, kiváltképpen amikor az evangéliumot visszük szomszédainkhoz. Tedd munkatársainkat a saját munkatársaiddá, gyermekeinket saját gyermekeiddé. Áraszd ki áldásodat a jövendő nemzedékre, és add, hogy amíg utódaink a földön élnek, hűek maradjanak Hozzád. Ó Uram, a Te áldásoddal áldassék meg szolgád háza! Ámen.