"Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül" (Jer 30,11).
Végzetes jel lenne, ha az Úr nem fenyítene minket. Azt jelentené, hogy lemondott rólunk, mert bálványimádók lettünk. Isten óvjon minket ettől. Ha állandóan csak jól menne a sorsunk, az félelemmel és rettegéssel kellene, hogy eltöltsön bennünket, hiszen akiket az Úr szeret, azokat megfeddi és megfenyíti. Akiket viszont semmire sem becsül, azoknak engedi, hogy gondtalanul hizlalják magukat, mint a barmot hizlalják a vágóhídra. Mennyei Atyánk szeretetből használja a vesszőt, amikor gyermekeit neveli. Isten fenyítése azonban mértékkel történik. Szeretetét határtalanul árasztja ránk, de fenyítése bizonyos határok között marad. A régi törvény szerint az izráelita ember csak negyven botütést kaphatott egy híjával. Ehhez az ütéseket gondosan számlálni kellett, nehogy túlságosan meggyötörjék az elítéltet. Így számlálja Isten a hívő gyermekeire mért csapásokat. A büntetés mértékét Isten bölcsessége, együttérzése és szeretete szabja meg. Ne jusson eszünkbe, hogy fellázadjunk az ellen, amit az isteni bölcsesség a mi javunkra rendel el.
Uram, ha Te állsz mellettem és Te számlálod poharamba a keserű cseppeket, akkor örömmel kell elfogadnom ezt a keserű poharat, hiszen az a kívánságod, hogy kiürítsem. Szeretném tudni azt mondani rá: "Legyen meg a Te akaratod " Ámen.