„Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked" (Zof 3,17).
Micsoda nagyszerű Ige ez! Az Uraknak Ura népével van, hatalmának királyi felségében! Jelenléte már önmagában is békességgel és reménységgel tölt el bennünket. Végtelen erő rejlik Istenünkben. A hívők gyülekezetében lakozik, ezért népe ujjongva örvendezhet.
Isten nemcsak köztünk van, hanem kegyelmével állandóan munkálkodik is közöttünk. „Megsegít" mindig. Innen a neve is: Jézus, a Szabadító. Ne féljünk ezért semmi veszedelemtől, hiszen Neki van hatalma arra, hogy megmentsen.
Ez azonban még mindig nem minden. Jézus Krisztus mindvégig ugyanaz marad, mert szeret, és szeretetében találunk nyugalmat.
Sohasem fog megszűnni szeretni. Abban találja örömét, hogy szeret, sőt, ujjongva örül azoknak, akiket szeret. Mindez csodálatos. Mikor Isten befejezte a teremtés munkáját, nem énekelt, egyszerűen csak azt mondta: „Íme igen jó!". Amikor azonban a megváltás műve fejeződött be, a Szentháromság olyan örömöt érzett, amelyet csak az ujjongás szó tud valamelyest kifejezni. Gondold ezt meg és álmélkodjál! Krisztus menyegzői dalt énekel választottai felett. ők a szerettei, bennük van öröme, nyugalma, éneke.
Úr Jézus, taníts minket mérhetetlen szereteteddel, hogy mi is tudjunk szeretni Téged, és örvendezve Neked szenteljük életünket.