„...ahol az ég harmatot hint" (5Móz 33,28).
Ami a harmat a növényvilágban, az a Szent Szellem áradása a kegyelem világában. Milyen nagy szükségem van erre a mennyei harmatra! Isten Szelleme nélkül kiszárad, összezsugorodik az életem. Elkeseredtem, elbágyadok, meghalok. De milyen édes ennek a harmatnak az üdítése! Ha Isten megáld vele, vidám leszek, életem megelevenedik, megerősödöm. Ennél többre nincs szükségem. A Szent Szellem életet ad belém, mi többet kívánnék, hiszen minden élettelen számomra a Szent Szellem harmata nélkül: hiába hallgatom az Igét, imádkozom, énekelek és járulok az Úr asztalához, nem találok egyikben sem áldást, míg Isten Szelleme meg nem látogat. De amikor harmata megöntöz, a kegyelem minden eszköze drága és hasznos lesz számomra.
Milyen nagyszerű ígéret ez: „Az ég harmatot hint." A kegyelem meglátogat. Nem hagy meg kiszáradt mivoltomban, nem tesz ki a világ perzselő hőségének, sem a sátáni kísértések forró szelének. Bár megérezném már ebben az órában az Úr szelíd, csendes, éltető harmatát. Miért is ne érezném meg? Aki úgy éltet engem, mint a mező füvét, miért ne adná nekem is meg azt, amit a fűnek megad. Felülről fog felüdíteni. A fű nem kiált harmat után, mégis megkapja. Az Úr pedig, aki így megáldja néma növényét, hogyne áldaná meg hozzá könyörgő gyermekét is.