„Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget" (Zsolt 62,2).
Áldott az a helyzet, amelyben tudunk valóban az Úrban, és egyedül csak Őbenne elcsendesülni. Jó lenne ezt tenni ma és mindennap. Megnyugodni és várni az Úr által megszabott időt. Őrá várni a szolgálatban, Benne bízni boldog várakozásban, Előtte imádságban elcsendesülni és lelki nyugalmat találni. Ez a lehető legjobb magatartás, amit mint teremtmények Teremtőnk, mint szolgák Urunk és mint gyermekek Atyánk előtt tanúsíthatunk. Ne próbáljunk parancsolni Istennek, sem szemrehányást tenni neki. Nehogy rosszkedvűek vagy bizalmatlanok legyünk Vele szemben. De ne is meneküljünk sorsunk elől, és ne futkossunk emberekhez segítségért; ez ellentétes volna az Istenben való elcsendesüléssel. Istenben, és csakis Őbenne bízzunk teljes szívből.
Milyen áldott a bizonyosság, mikor tudom, „tőle kapok segítséget". Számíthatok rá. Istentől jön a segítség, és senki mástól. Övé minden dicsőség, mert egyedül Ő tud és Ő fog megszabadítani. Bizonyosan megteszi akkor és úgy, ahogy Ő azt jónak látja. Megszabadít a kétségekből, a szenvedésekből, a rágalmazásokból, és minden szükségünkből. Noha mindennek egyelőre még semmi jelét nem látjuk, ne térjünk el semmiképpen se az Úr akaratának teljesítésétől, hiszen az Úr irántunk való szeretete és hűsége felől semmi kétségünk sem lehet. Nemsokára meglátjuk most még rejtett útjait, ezért dicsőítsük irgalmáért már előre is.