„...meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből, a gonoszokat pedig büntetések között megtartani az ítélet napjára" (2Pt 2,9).
Az igazakat megpróbálja Isten. Nem igazi hit az, amely nem ment át próbán. A kegyesek azonban megszabadulnak a próbákból, nem valamely véletlen, vagy külső segítség folytán, hanem az Úr közbelépése által. ő szabadítja meg a benne bízókat. Isten szereti az istenfélőket, mindig tudja, hol vannak és mi a sorsuk.
Olykor azt hiszik, hogy szinte útvesztőbe kerültek, és sejtelmük sincs, hogyan menekülhetnek meg a fenyegető veszély elől. De amit ők nem tudnak, azt tudja az Úr. Ő tudja, hogy kit, mikor és hogyan fog megszabadítani. Úgy szabadít meg, ahogyan az istenfélő embernek leginkább a javát szolgálja, akkor, amikor az a kísértőt a legjobban megszégyenítheti, és amikor Isten dicsősége a legnyilvánvalóbban megmutatkozhat. Nyugodtan az Úrra bízhatjuk a „hogyan"-t és örvendezhetünk, hogy ő így vagy úgy, de hatalmas jobbjával dicsőségesen átsegíti népét e földi életben a veszélyeken, próbákon és kísértéseken.
Ne kutassak tehát ma sem az Úr titkai között, hanem várjam türelmesen a szabadulás idejét, bízva abban, hogy noha én nem látok kiutat, mennyei Atyám már készíti a szabadulás útját számomra.