„Azért ezt mondta az Úr Asszíria királyáról: Nem jut be ebbe a városba, és nyilat sem lő rá; nem fordít feléje pajzsot, töltést sem emel ellene" (2Kir 19,32).
Nem is bántotta Szanhérib a várost. Nagyképûen, hangosan dicsekedett, de nem tudta beváltani fenyegetéseit. Az Úr képes leállítani népe ellenségeit támadásuk kellős közepén. Lehet bár a bárány már az oroszlán szájában, a juhok Nagy Pásztora onnan is ki tudja ragadni. Éppen amikor teljesen kilátástalannak gondoljuk helyzetünket, akkor láthatjuk meg legjobban, milyen hatalmas és bölcs a mi szabadító Istenünk.
Ebben a bibliai történetben a félelmetes ellenség nem hatolhatott be a városba, amelyet le akart rombolni. Egyetlen nyilat sem lőhetett ki falaira, ostromgépeit sem állíthatta fel a tornyok lerombolására, sőt sáncokat sem emelhetett, amelyekrõl lőhette volna a lakosságot. Talán a mi esetünkben is meg fogja akadályozni az Úr, hogy ellenségeink valamit is ártsanak nekünk. Megváltoztathatja szándékait, vagy megmutathatja nekik, hogy tervük eleve kudarcra van ítélve, és így maguktól elállnak tőle. Bízzunk az Úrban, járjunk az Ő útján, és Ő gondot visel rólunk. Sőt, eltölt álmélkodó dicsérettel és hálával, amikor meglátjuk, milyen csodálatosan megszabadított.
Ne féljünk előre az ellenségtől, de ha már itt van, akkor is az Úrban bízzunk!