De most fölkelek, mondja az Úr, most fölmagasodom és fölemelkedem!" (Ézs 33,10).
Amikor a romboló ellenség olyanná tette az országot, mintha sáskajárás pusztított volna, és a védők leültek és sírtak, mint az asszonyok, akkor az Úr maga jött segítségükre. Mikor kihaltak a Sionba vezető utak, és Básán és Kármel olyanná lett, mint az elvadult szőlőskert, akkor fölemelkedett az Úr. Isten megmutatta hatalmát nyomorúságba került népe között, mert a szorongatottak keresték orcáját és bíztak benne. Még inkább megmutatta erejét, amikor - imáikra válaszolva - fölkelt, hogy megszabadítsa őket és legyőzze ellenségeiket.
Szenvedéssel teli nap vár ma ránk? Számítsunk arra, hogy az Úr megdicsőíti magát és szabadulást ad. Buzgón hozzá könyörgünk? Éjjel és nappal kiáltva? Akkor közel van már kegyelmének órája. Isten idejében kel föl, akkor, amikor leginkább megmutathatja dicsőségét. Jobban is vágyakozunk arra, hogy Őt dicsőíthessük, mint a saját szabadulásunkra. Legyen Övé a dicsőség, és már teljesült is legfőbb kívánságunk.
Uram, segíts meglátnunk, hogy Te munkálkodol, mert csak így tudunk szívünk teljességével dicsőíteni Téged. Add, hogy körülöttünk mindenki megláthassa, hogy milyen jó és hatalmas Isten vagy Te!