„Én, az Úr vagyok az õrizője, minduntalan öntözgetem. Éjjel-nappal őrzöm, hogy senki ne bánthassa" (Ézs 27,3).
Amikor az Úr személyesen jelent ki valamit, nem valamelyik szolgáján keresztül, akkor szava különlegesen jelentõs a hívõ számára. Itt azt jelenti ki, hogy Õ maga gondozza tulajdon szõlõjét. Nem bízza másra, hanem személyesen ügyel rá. Vajon, akit Isten maga gondoz, lehet az nem jól gondozott?
Öntözget bennünket, nemcsak naponta, nem is csak óránként, hanem minden pillanatban. Hogy kellene növekednünk! Milyen frissnek és gyümölcstermõnek kellene lennünk! Milyen gazdag szõlõfürtöknek kellene csüngeniök a tõkéken!
Jönnek ugyan a kártevõk, a kicsiny rókák és vaddisznók, de ha maga az Úr az õrizõnk éjjel-nappal szüntelen, mit árthatnak akkor nekünk? Miért félünk? Õ gondoz, öntöz, õriz; mi másra van még szükségünk?
Ebben a versben az Úr kétszer is hangsúlyozza, hogy Õ maga cselekszik. Milyen erõ, szeretet és változhatatlanság van ebben! Ki állhat ellen akaratának? Ha Õ valamirõl azt mondja, hogy megcselekszi, akkor ott kétségnek nem lehet helye. Ha Isten minket így õriz, Vele szembe tudunk szállni a bûn, a halál és a pokol minden seregével!
Ó Uram, ha azt mondod, hogy Te vagy az õrizõm, mi mást tetetnék, minthogy dicsõítelek ezért Téged.