„Ne félj, mert nem vallasz szégyent" (Ézs 54,4).
Nem szégyenülhetünk meg hitünkben. A szõrszálhasogatók és kritikusok támadhatják a Szentírást, hitünk alapját, az Úr azonban évrõl évre világosabbá teszi, hogy ebben a Könyvben nincs tévedés, sem túlzás, sem hiányosság. Nem szégyen egyszerû hívõnek lenni. Az egyszerû hit, amely csak Krisztusra néz, a dicsõség koszorúja a hívõ fején, és többet ér, mintha bármilyen rendjelet viselne a mellén.
Nem szégyenülhetünk meg reménységünkben. Minden pontosan úgy lesz, ahogyan az Úr megmondta. Õ táplál minket, vezet, megáld és megnyugtat. Urunk eljön egyszer újra, és akkor vége lesz a siralom napjainak. Hogy dicsõítjük majd akkor az Urat, aki elõször élõ reménységet adott nekünk, azután beteljesítette reménységünket.
Nem szégyenülhetünk meg szeretetünkben sem. Jézus Krisztust mindenek felett szeretjük, és soha nem kell szégyenkeznünk azért, amiért szívünket neki szenteltük. A dicsõséges Szeretett meglátása majd igazolja az iránta való leglelkesebb ragaszkodást is. Senki sem kárhoztatja majd a mártírokat, mert meghaltak Érte. Ha majd Krisztus ellenségeit az ítélet sújtja, az Úr Jézus szeretteit magasztalni fogják a megdicsõültek, mert „nagyobb gazdagságnak tartották Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot" (Zsid 11,26).