„Ha pedig valaki nem elég bölcs, kérjen bölcsességet Istentõl, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja" (Jak 1,5).
„Ha valaki nem elég bölcs." Fölösleges is a „ha", mert én biztosan tudom, hogy nem vagyok bölcs. Mit tudok én? Hogyan tudom irányítani a magam útját? Hogyan tudok másokat irányítani?
Uram, merõ balgaság vagyok, és nincs bennem semmi bölcsesség. Azt mondod: „kérjen Istentõl". - Uram, én most kérek. Itt, a Te lábadnál kérek bölcsességet a mai nap bonyolult és egyszerû ügyeihez, mert tudom, hogyha Te nem õriznél, még a legegyszerûbb dolgokban is nagy ostobaságokat követnék el.
Köszönöm Neked, hogy nem kell mást tennem, csak kérnem. Milyen nagy kegyelem, hogy csak hittel kell imádkoznom, és Te megadod a bölcsességet. Ebbõl az ígéretbõl láthatom, hogy milyen készséggel és szeretettel nevelsz engem, nem úgy, mint egy haragos tanár. Ingyen adod a bölcsességet - egy ostobának, akiben nincs semmi bölcsesség. Ó Uram, köszönöm neked ezt a biztos és határozott ígéretet: „Meg is kapja". Hiszem, hogy így lesz. A mai napon megismerteted gyermekeddel azt az elrejtett bölcsességet, amelyhez a test szerinti bölcsek soha nem juthatnak hozzá. „Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsõségedbe fogadsz" (Zsolt 73,24).