"Sőt, azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben" (Mt 26,60).
Ó Uram, a legnagyobb mélységben voltál, amikor bűnösként álltál vádlóid előtt. Hited szemével mégis túl tudtál tekinteni megalázott állapotodon, és láttad eljövendő dicsőségedet. Micsoda szavak: "sőt... mostantól fogva". Szeretném megtanulni ezt a szent előrelátást, és szegénységemben, betegségemben vagy megrágalmazva szintén azt tudni mondani: "sőt... mostantól fogva". Gyengeség helyett - tiéd volt minden hatalom; szégyen helyett - minden dicsőség; a csúfolódások között - minden hódolat. Kereszted nem homályosította el koronád fényét, sem a köpés arcod szépségét. Sőt, szenvedésed még inkább méltóvá tett a tiszteletre és a dicsőségre.
Ezért Uram, én is bátorságot szeretnék meríteni abból, hogy "mostantól fogva". El akarom felejteni a jelen nyomorúságát a jövendő diadal látomásában. Segíts eljutnom Atyád szerető közösségébe, hogy olyan béketűrő tudjak lenni, mint Te voltál. Ha csúfolnak a Te nevedért, meg ne tántorodjam, hanem mindinkább a jövendőt lássam, és egyre kevésbé a jelent. Nemsokára veled leszek, és meglátom dicsőségedet. Ezért nem szégyenkezem, hanem teljes szívemből mondom: "sőt... mostantól fogva".