"Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet, jobbod megsegít engem" (Zsolt 138,7).
Siralmas dolog szenvedések között vándorolni? Bizony, áldott vándorlás ez, mivel Istennek különleges ígérete van rá. Ha kapok ígéretet, akkor mit számít már a baj! Mit tanít itt az Úr? Hogy "megelevenít". Több életerőm, több hitem lesz. Hát nem az történik meg gyakran, hogy a bajok megelevenítenek, mint a hideg fuvallat, amikor majd elszédülünk a hőségtől.
Milyen dühösek az ellenségeim, kivált az ősellenség! Kinyújtsam a kezemet és küzdjek ellenük? Nem, jobb, ha a kezem az én Uram szolgálatával van elfoglalva. De nincs is rá szükség, mert Isten kinyújtja messzenyúló karját, és sokkal jobban elbánik velük, mint ahogyan én tudnék. "Enyém a bosszúállás, én megfizetek" (Róm 12,19) - mondja az Úr. Erejének és bölcsességének karjával megszabadít engem, mi mást kívánhatnék még?
Jöjj, én lelkem, gondold végig magadban ezt az ígéretet, amíg az ajkadon énekké, szívedben vigasszá válik. Könyörögj megelevenedésért, és bízd a többit az Úrra, aki mindent elvégez érted.