"Ezért bizakodva mondjuk: 'Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?'" (Zsid 13,6).
Mivel Isten soha el nem hagy, sem el nem távozik tőlünk, legyünk elégedettek azzal, amink van. Mivel az Úr a miénk, sohasem maradunk barát, kincs és otthon nélkül. Töltsön el ez a bizonyosság azzal az érzéssel, hogy nem élünk az emberektől való függőségben. Mivel ilyen nagy pártfogónk van, nem kell alázatoskodnunk embertársaink előtt. Legyünk bátrak a szólásra, és ne féljünk az ellenérvektől.
Aki Istent féli, annak senki és semmi mástól nem kell félnie. Olyan mély tiszteletet kell éreznünk az élő Úr iránt, hogy még a legvadabb fenyegetés se váltson ki belőlünk nagyobb hatást, mint a szél zúgása. Az emberek ma sem árthatnak nekünk többet, mint abban a korban, amikor az apostol ezt az igeverset leírta. A kínpad és máglya már nincs divatban, senkit sem égetnek meg a hitéért. A tévtanítók gúnyolódásán és dühösködésén pedig ne csodálkozzunk, hiszen e világ emberei nem szerethetik a tiszta mennyei tanítást. Mit tegyünk tehát? Tűrjük el a világ haragját, nem árthat az nekünk. Isten a segítségünk, legyünk bátrak, és ha a világ dühöng, ám tegye, mi nem félünk tőle!