"Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem - mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőségesen áldást árasztok rátok" (Mal 3,10).
Sokan úgy olvassák ezt az ígéretet, hogy nem veszik észre a megígért áldás feltételét. Nem számíthatunk rá, hogy megnyíljék az ég és áradjon az áldás, amíg nem adjuk meg azt, ami Istennek és az Ő ügyének jár. Minden szent célra jutna bőségesen pénz, ha minden hitvalló keresztyén befizetné a maga részét.
Sokan azért szegények, mert meglopják Istent. Számos gyülekezet azért küszködik hiába a Szent Szellem vezetéséért, mert engedi, hogy a gyülekezet vezetői szükséget lássanak. Ha nem gondoskodunk Isten szolgáinak evilági szükségleteiről, ne csodálkozzunk, ha szegényes a szolgálatuk által nyert szellemi eledel. Amikor a missziói vállalkozások koldusszegények, és üres pénztárak hátráltatják az Úrért való munkát, miként várhatjuk a megtértek seregét?
Gondolkozz csak! Mit is adtam az utóbbi időben? Nem voltam szűkmarkú Istenemmel szemben? Fösvény a Megváltóm iránt? Ez tűrhetetlen! Adjuk oda az Úrnak a tizedet, ami Őt megilleti: a szegények segítésére, Isten ügye támogatására, és akkor meglátjuk majd, hogy az Ő ereje és áldása bőségesen szétárad köztünk.