Ábrahám emlékezetes alkalommal kapta (nyerte) ezt a különleges ígéretet (áldást). Éppen elrendezett egy családi viszályt. Ezekkel a szavakkal tette ezt: "Ne legyen viszály köztem és közted... hiszen rokonok vagyunk" (1Móz 13,8). Ezért nyerte el a békesség teremtőinek szóló áldást. A békességet adó Úr örömmel adja kegyelmét azoknak, akik békességre törekszenek. Ha mélyebb közösségre vágyunk az Úrral, még jobban keresnünk kell a békesség útját.
Ábrahám igen nagylelkű volt fiatal rokonához. Felkínálta neki a döntést, hogy válasszon, hol akar letelepedni. Ha a békesség kedvéért lemondunk a magunk érdekéről, az Úr többet is ad, mint békességet. Ábrahám példáján láthatjuk ezt: megkapta Istentől az egész földet, amelyet csak a szemével belátott. Mi is kövessük hittel példáját. Ábrahámnak várnia kellett, amíg ténylegesen birtokba vehette ezt a földet, de az Úr már neki és utódainak adta azt. Határtalan áldással járnak az Isten velünk kötött szövetségéből fakadó ajándékok. Minden a miénk. Ha kedvesek vagyunk az Úr előtt, akármerre nézünk, minden a miénk, akár a jelenvalók, akár az elkövetkezendők. Mi pedig Krisztuséi vagyunk, Krisztus pedig Istené.