"Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak" (Mal 3,20).
Amikor kisüt a nap, a betegek elhagyják szobáikat és kimennek friss levegőt szívni. Amikor a napsütés elhozza a tavaszt és a nyarat, a jószág elhagyja istállóját és magasabban fekvő havasi legelőket keres. Így van ez velünk is. Amikor élő hitben közösségünk lesz az Úrral, mi is elhagyjuk a kétségbeesés sötét mélységeit és kimegyünk a szent bizalom tágas mezőire. Felmászunk az öröm hegyeire, és ott friss mennyei táplálékot találunk, nem olyant, mint a testi emberek földi "száraztakarmánya".
"Kiszabadulni" és "örömmel ugrándozni": ez kettős ígéret. Én lelkem, vágyakozzál mindkét áldás után! Miért maradnál rabságban? Kelj fel és járj-kelj szabadon! Jézus Krisztus azt mondta, hogy az ő juhai bejárnak és kijárnak, és legelőt találnak. Indulj hát, és táplálkozz a határtalan szeretet dús legelőin!
Miért maradnál kisded a kegyelemben? Növekedjél! A fiatal borjak gyorsan nőnek, ha gondosan táplálják őket. Hogyne növekedne a te hited is, aki Megváltód kitűnő gondoskodásában részesülsz. Növekedj hát a kegyelemben, és Urad és Megváltód ismeretében! Ne maradj szűkös viszonyok között a hit dolgában, sem pedig satnyán! Hiszen már fölragyogott az igazság napja számodra is. Felelj sugarai hívó szavára, ahogy a fák is rügyezni kezdenek a napsugár hatására! Nyisd meg szívedet, "növekedjél fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus" (Ef 4,15).