"Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhová mégy ..." (1Móz 28,15).
Vándorutunkban kísérőkre van szükségünk? Legjobb kísérőnk Isten jelenléte és oltalma. Bárhol járunk is, mindenütt szükségünk van Isten jelenlétére és oltalmára, és ezt meg is kapjuk, ha az Ő szolgálatában járunk, nem pedig csak saját kedvtelésünk szerint. Még ha más vidékre kell is költöznünk Isten akaratából, ne szomorkodjunk miatta! Hiszen a hívő ember vándor és idegen, bárhol is él ezen a földön, mert barhová kerül, igazi otthona mindenhol az Úrban van, mint ahogy minden nemzedékben így volt ez a hívők számára. Lehet, hogy a világ vezető embereinél nincs "protekciónk", de ha az Úr azt ígéri: "megőrizlek téged", akkor nem árt nekünk valóban semmi veszedelem. Ez az ígéret áldott "útlevél" minden utazó számára, mennyei testőrség minden zarándok mellett.
Jákób, akinek az Isten ezt az ígéretet adta, még soha nem volt távol hazulról. Anyás gyermek volt, nem kalandos természetű, mint a bátyja. Mégis mennie kellett egyszer, és Isten vele ment. Kicsiny motyóját vitte csupán, és nem volt kísérője. De nem utazott soha fejedelem nemesebb testőrséggel, mint ő. Mikor szabad mezőn aludt, angyalok vigyáztak rá és Isten beszélgetett vele. Ha az Úr indít útnak minket, mondjuk az Úr Jézussal: "Ébredjetek, menjünk!" (Mt 26,46).