"...biztonságban élhetnek" (Hós 2,20)
Isten gyermekeit béke várja. Az igevers, amelyből ezeket a biztató szavakat kiemeltük, békességről beszél "a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a földön csúszó-mászó állatokkal". Békességről földi ellenségeink, titokzatos bajaink és az apró bosszúságaink vonatkozásában. Ezek közül bármelyik elvehetné a nyugalmunkat, de nem fogja megtenni. Az Úr teljesen szétzúz majd mindent, ami népét fenyegetheti: "Kiirtom az íjat, a kardot és a háborút az országból". Akkor lesz majd igazán béke, amikor mindaz darabokra törik, ami a békességet fenyegeti.
Ezzel a békességgel nyugalom jár. "Akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget" (Zsolt 172,2). Az Istentől nyert békességben és bőségben csendes nyugalomban élhetnek a hívők.
Ez a nyugalom biztonságot is jelent. Más dolog élni, és más biztonságban élni. Aki már az ígéret földjére került, az Atya házába, a szeretet hajlékába, Krisztus kebelére: már most biztonságban élhet. Jobb a hívő számára, ha békességben pihenhet, mint ha ébren kell aggodalmaskodnia.
"Füves legelőkön deleltet" (Zsolt 23,2). Nincs addig igazi nyugalmunk, amíg nem a Vigasztalótól kapott biztonságban élünk.