Hit által

 

Hit által

 

Egy himnuszt hallok elnémíthatatlan

századokon át új meg új alakban.

Az énekes nem egyszer névtelen.

Nem is ő énekel: a kegyelem!

S az egész földről láthatatlan karban

száll ég felé a csodálatos dallam,

és a fül fenséges harmóniát hall.

Figyelj! „Hit által! Hit által! Hit által!"

 

Azok sorában, akik énekelnek,

van kemény férfi, félénk, gyenge gyermek,

roskadt öreg, remegő szívű asszony...

De nincs perc, hogy e himnusz elhallgasson.

Mert szájról szájra, szívről szívre kel.

Némíts el egyet, ezer énekel.

Új meg új hang, de ugyanaz a dallam.

Néha leborulok, hogy tisztán halljam,

tele frissességgel, zengő csodákkal.

Hallod? „Hit által! Hit által! Hit által!"

 

Isten Lelke vezényel. Egyet int,

és új énekes lép elő megint.

Így int neked, és így intett nekem.

Meghallja, ha elnémul énekem,

és fáj neki egyetlen hang hiánya,

amint a nagy egészet dirigálja,

s az örök himnusz zúgva, zengve szárnyal:

Igen! „Hit által! Hit által! Hit által!"

 

Érzem, rajtam a Karmester szeme.

Énekelni, kezdeni kellene,

hogy munkám, harcom, életem, halálom,

minden szavam, minden szívdobbanásom

ezt, ezt az egyet zengje szüntelen!

Láthatatlan kar énekel velem:

testvéreim hangja körülölel.

 

Nem, a himnusz ma sem némulhat el,

legyen a dallam bármilyen nehéz.

Szemünk a Karmester kezére néz,

És minden olyan egyszerűvé válik.

Ő segít énekelni mindhalálig

szolgálattal, élettel és halállal

ma is: „Hit által! Hit által! Hit által!"

 

Túrmezei Erzsébet