Csak állunk itt mind és hallgatunk.
Mit mondhatnánk? Nincs elég szavunk.
Szíved nem él, hová lettél?
Te egyedül elmentél.
Már csak emlék, s egy kedves kép.
Meglátogattál, nem is olyan rég.
Megleptél bennünket, akár csak most
Ittléted öröm volt akkor is, ha sokszor rövid volt.
Mindig siettél, örökké dolgod volt.
Mindig - mindig reménykedve vártunk
Most fáj a szivünk, hogy utoljára láttunk.
Neked nincs már holnap, ennyi volt az élet
Mit az Úr adott, most visszavette Tőled.
Végetért az életed , de otthont nyújt az ég
Az Ő kegyelme által nyersz örök életet, békét.
Most búcsúzunk és nagyon fáj nekünk,
hogy nem ölelhet többé át már két kezünk
Fagyott a föld, a mély bezár,
Emlékedet őrizzük, míg minket is le nem zár.
Boldogok vagyunk , hogy testvéreid lehettünk,
szívünkbe zárjuk emlékedet.
s.k
szép
kri75
szép lett ez a pár sor.
Remélem Jancsi ha olvasod a verset, kiharcolsz nekünk egy állandó, bérelt nagysebességű internetkapcsolatot a mennyben... na jó nem muszáj. Reméljük jól telnek napjaid odafenn, s csupa öröm minden napod.
bk