Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!

kiválaszt

Elhivatásunk elsősorban nem arra irányul, hogy szentté legyünk, hanem hogy az evangéliumot hirdessük. Az a legfontosabb, hogy felismerjük: Isten evangéliumának maradandó valóságként kell megvalósulnia. A valóság nem az emberi jóság vagy szentség, sem nem a menny vagy a pokol: a megváltás a valóság! A keresztyén munkásnak életbevágóan szüksége van arra, hogy ezt felismerje. Nekünk, mint munkásoknak, ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a megváltás az egyetlen valóság. A személyes szentség már következmény és nem ok.

Tovább (01.31 Felismered-e elhivatásodat?)

Ugyan ki szeretne pogányok között lakni úgy, hogy közéjük számláltassék? Hiszen még nekünk is, akik magukat keresztyéneknek mondók között élünk, sokszor olyan nehéz közöttük teljes odaadással szolgálni az Urat. Akkora a keveredés, hogy az ember sokszor szeretne valahol magányosan élni.

Tovább (09.26 Megváltottak idegenben)

Ez az igevers már régóta jelmondatként van felírva hálószobánk falára, és sokféleképpen be van írva a szívünkbe is. Nem kis dolog, ha Isten megpróbálja az embert. Akit Isten kiválaszt magának, azt megpróbálja, és akit megpróbál, az kipróbált ember lesz. Jobb Isten kiválasztottjának lenni, mint ha egy egész ország választana bennünket vezetőjéül. Olyan nagy kiváltság ez, hogy örömmel elfogadhatjuk a vele járó hátrányt, ahogy a zsidók is megették a keserűfüveket a páskabárány kedvéért (2Móz 12,8).

Tovább (08.27 Megpróbált emberek)

Isten maga választotta ki magának népét, ezért köztük marad, és nem hagyja el õket. Szeretetbõl választotta ki, és mert kiválasztotta, szereti azt. Azért választotta ki népét, mert így volt kedves neki, de mert kiválasztotta õket, mindig kedvesek lesznek számára. Tulajdon nevére hozna szégyent, ha elvetné népét, ez azt mutatná, hogy vagy tévedett a kiválasztásban, vagy állhatatlan a szeretetben. Isten szeretete azonban állandó, és soha el nem fogy, ezért dicséret és dicsõség illeti meg mindörökké.

Tovább (06.14 Nem veti el népét)

OLVASNIVALÓ

Zsidók 5,1-14

URUNKAT MOST úgy mutatja be, mint a papsághoz szükséges két előfeltétel teljesítőjét - emberek közül választatván (1. v.), akit Isten hív el (4. v.). Az ÓSZ-i pap emberek közül volt választva, emberekért volt beiktatva. Munkája volt az áldozatban (1. v.) és az együttérzésben (2. v ). Az áldozás magában foglalta a nép imádatát (ajándékok) és vétkét (bűnért való áldozat). Az együttérzést nem törvényes rendeletként gyakorolta, hanem erkölcsi kötelességből, saját gyengesége miatt. Erőtlensége szükségessé tette, hogy saját bűneiért is áldozzon.

Tovább (10.14 Kiválasztott és elhívott)

OLVASNIVALÓ

Róma 9,1-33

HA PÁL olvasói közül bárkit is megkísértene az a gondolat, hogy az az elkeseredett üldözés, amelyet honfitársai folytattak ellene, megkeserítette őt és elidegenítette tőlük együttérzését, akkor megható bizonyságtételei elegendőek lesznek arra, hogy eloszlassák az ilyen hamis benyomásokat. (Hús)test szerinti vérrokonai iránti szeretete kétségtelen volt, és az igazi Izráel számára megígért jövőbe vetett bizalma töretlen.

A felmerülő problémák közül csupán kettőt érinthetünk most.

Tovább (06.17 Izráel kiválasztása)

OLVASNIVALÓ

5Mózes 12,1-32

AZ ÓSZÖVETSÉG világossá teszi, hogy az a hely, ahol a nép bemutatta áldozatait és imádatát, nagyon fontos volt. Ábrahám életében azok a helyek, ahol oltárait felépítette, különösen fontos helyek voltak, pl. 1Móz 12,8; 13,18. Ahogyan Izráel népe növekedett, és ahogyan élete az ígéret földjén kibontakozott, egyre inkább létfontosságú volt, hogy a nép tudja, hol volt kijelölve az imádat központja.

Tovább (03.26 A kiválasztott hely)

OLVASNIVALÓ

1Mózes 25,19-34

Az 1Móz 25 több ellentétet mutat be Izsák fiai között A megjelenésükben mutatkozó különbségtől függetlenül, 25. v.; vö. 27,11, van legalább négy fontos ellentét, amelyeket meg kell jegyezni. Ezek a következőkből adódnak:

Tovább (01.19 Jákob és Ézsau ellentétes vonásai)

Pál apostol írta a római levelet i.u. 57-ben, a 3 missziós útja után, Korinthusból.
A levél az isteni szeretetnek, a KEGYELEMNEK az emberi szívhez vivő útját írja le.

Tovább (Római levél)

Tovább (Előbb szeretett)

Izsák csak a találkozás után szerette meg Rebekát. Az Úr bennünket sokkal előbb szeretett.

Ef 1. 4 Az Atya annyira szeretett bennünket, hogy Krisztusban már a világ teremtése előtt kiválasztott minket, hogy bennünket a saját népévé tegyen, akik az ő szemében szentek és tökéletesek.