"Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó és a jó rossz, és akik azt állítják, hogy a sötétség világosság és a világosság sötétség; azt állítják, hogy a keserű édes és az édes keserű!" Ézsaiás 5,20
Az erkölcsi törvény nem veszi figyelembe gyarló emberi voltunkat, nincs tekintettel örökölt hajlamainkra és gyengeségeinkre. Megköveteli, hogy teljesen erkölcsösek legyünk. A törvény soha nem változik, a legnemesebbtől és a leggyengébbtől is ugyanazt követeli. Az Istentől rendelt törvény nem változik sem a nemesebb, sem a gyengébb emberrel szemben. Nem mentegeti mulasztásainkat, ugyanaz marad minden időben és az örökkévalóságban is. Ha erre nem ébredünk rá, azért van, mert nem vagyunk elevenek. Amint megelevenedünk, látjuk, hogy az életünk kész tragédia.
„Ha nincs kijelentés, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást." Példabeszédek 29,18
„Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot." Máté 9,13
„akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten." 1Korintus 13,12
„Az embert saját bolondsága vezeti félre, mégis az ÚR ellen zúgolódik a szíve." Példabeszédek 19,3
Természetes, hogy aggódunk családunkért, de bölcsen tennénk, ha aggódásunkat inkább a saját magatartásunkkal való törődésre fordítanánk. Ha hűségesen járunk az Úrral, többet használunk gyermekeinknek, mintha nagy vagyont hagynánk rájuk. Egy apa szent élete a legnagyobb örökség a fiai számára.
A jellemes ember saját élete példáját hagyja örököseire, és ez már önmagában is az igazi gazdagság kincsesbányája. Milyen sokan köszönhetik az életben való boldogulásukat szüleik példaadásának.
PÉTER SZOLGÁLATA az 1. fejezetben az, hogy emlékeztessen, különösen arra, amit Isten adott a szenteknek:
- Mindenki egyenlő, drága hitet kapott, 1. v.
- Az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és a kegyességre való (arra vonatkozik, kell hozzá), 3. v.
- Igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket... Kikerülve a romlottságot, 4. v.
