Sírja meglepő módon egy kertben volt. Nem tudjuk, hogy volt-e felirat a sírkövén, de a legodaillőbb szavakat akkor nem is lehetett volna ráírni. Manassé ugyanis (hús)testtel és vérrel írta azt, amit Pál később tollal és tintával vetett papírra. Ezek a következő szavak voltak: "Ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik", Róm 5,20.
Ennek az embernek a neve azt jelenti, hogy "birtokos", de kudarcot vallott annak megélésében. Minden értelemben illett rá a "vesztes" szó. Teljesen másképp is lehetett volna, hiszen nagy előnnyel indult. Trónra lépésekor mindent megkapott, mert apja jó ember, kemény munkás volt. Mind az apa, mind a fia ugyanannyi ideig ültek a trónon, de amíg ez az apa számára a megsegítés tizenhat esztendeje volt, a fia számára a pusztulás tizenhat éve lett.
A szívbetegség egyike lett legfőbb "gyilkosainknak". A szívből fakadó rendellenességek a szellemi világban is végzetesek lehetnek. Ezt bőségesen mutatja be Amacjá, aki uralkodott, de "nem volt tökéletes a szíve". Ennek a belső problémának a hatása nem volt azonnal nyilvánvaló, de adott időben megjelentek a repedések.
A Krónika 2. könyvében az Ászá életéről szóló három fejezet mindegyike uralkodásának egy-egy jellegzetes periódusát írja le. Az első tíz évről szól a 14. fejezet, a következő huszonöt évről a 15. fejezet, és az utolsó hat évről a 16. fejezet.
Már említettük, hogy Jeroboám nevét gyakran követte az elítélő vélemény: "aki bűnbe vitte Izráelt" (lásd például: 1Kir 15,26.34; 16,26). Izráel utána következő királyai is az ő gonosz lábnyomában jártak. Jeroboám "bűnbe vitte Izráelt" három módon.
Jeroboám neve elszakíthatatlanul összekapcsolódott a következő dermesztő szavakkal: "aki bűnbe vitte Izráelt", és ösztönösen eszünkbe jutnak bálványimádó tettei. Biztos jövőnek örvendezhetett volna. Ő azonban mindezt eldobta magától, és ugyanaz a próféta, aki megjövendölte felemelkedését, megjövendölte bukását is; 1Kir 11,29-31; 14,1-11. Nem lehetünk engedetlenek Isten szava iránt súlyos szellemi veszteség nélkül.
Mielőtt elborzadva emeljük fel kezünket, mindnyájunknak emlékeznünk kell a bennünk rejlő gonoszságra. Pál apostol ehhez hasonlóan szól: "ügyelve magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is." Gal 6,1. Salamon életének utolsó fejezete szomorú olvasmány, és az egész ezekkel a baljóslatú szavakkal kezdődik. "Salamon király pedig megszeretett sok idegen asszonyt, mégpedig a Fáraó leányán kívül a moábiták, ammoniták, edomiták, sidonbeliek és hitteusok leányait".
Van egy ismétlődő trend a Bírák könyvében, 2,16-19. (1) A nép elhagyja az Urat, pl. 2,12; 3,12; (2) az Úr megbünteti őket, 2,14; 3,12; (3) ők hozzá kiáltanak, 3,15; (4) Ő szabadítót küld, 3,15.
A nép a bálványimádás, hűtlenség és önfejűség bűnébe esik; rossz útra térnek megalkuvás miatt, és a gyengeség állapotába kerülnek. Mindazáltal Isten hosszútűrő és kész segíteni rajtuk. Ezt gyenge dolgok és gyenge emberek felhasználásával teszi; példája ennek egy ökörösztöke, Bárák, Sámson.
Áronnak sok jó tulajdonsága mellett voltak hibái is. Hiányzott nála az erős jellem, könnyen hagyta magát irányítani.
EGY ÉVVEL KÉSŐBB Ezékiel szellemben átkerült Jeruzsálembe, 3. v., úgy, hogy látta az ott történő gonoszságokat, azokat a gonoszságokat, amelyek ítéletet érdemelnek. Isten trónja ott volt még, de akkor már távozni készült a dicsőség. Ez a Jel 1-3-ra emlékeztet bennünket, ahol János először a megdicsőült Urat látta az ítélkezés tekintélyével, minthogy szemei olyanok voltak, mint a tűzláng. Akkor a Jel 2-3.