Mózes nagy állhatatossága főleg az egyiptomi fáraóval valamint az Izráel népével szembeni magatartásában nyilvánult meg.
A fáraóval szemben. Mózes első kihallgatása a fáraónál a legteljesebb kudarcnak tűnt, amely csak azt szolgálta, hogy rosszabbra fordultak a dolgok. Aztán szembe kellett néznie testvéreinek súlyos kritikájával, akik érthető módon őt vádolták megnövekedett nyomorúságuk miatt. Mégis, ilyen elkedvetlenítő indulás után Mózes újra és újra visszament. Nem kevesebb, mint kilencszer állt ki az Úr követelése mellett: "Bocsásd el népemet". Állandóan visszautasította, hogy leszállítsa a mértéket - mindenkinek mennie kell, gyermekeket és jószágokat is beleértve. Rendületlenül kitartott és győzött.
Izráellel szemben. Életének vége felé Mózes összefoglalta Izráellel kapcsolatos tapasztalatait. "Folyton lázadoztatok az Úr ellen, amióta ismerlek titeket", 5Móz 9,24; vö. 2Móz 33,7. Nagyon gyorsan és nagyon gyakran zúgolódtak. Csak három napja jöttek el a Vörös tengertől, és éneklésük sóhajtozássá, zenéjük pedig zúgolódássá változott, 2Móz 15,22-24. Énekelték az Ő dicséretét, de hirtelen elfeledték cselekedeteit, Zsolt 106,12-13. A nép szüntelenül zúgolódott, elégedetlenkedett, panaszkodott, sírt, sóvárgott, vagy az Úr és Mózes ellen kiabált és beszélt. Mirjám, Áron, valamint Kóré társasága Isten választása ellen zúgolódott, míg a nép az Ő gondviselése (útközben mind az étel, mind az ital miatt), parancsa (hogy hódítsák meg az országot), valamint a köztük lévő lázadók elleni ítélete miatt zúgolódott, 4Móz 16,41. Mózesre nehezedett az egész Izráel bukásainak és panaszkodásainak terhe, és mégis, egyetlen szomorú kivételtől eltekintve mindezt hihetetlen türelemmel viselte. Nem kétséges, hogy az a 40 esztendő, amelyet apósa juhainak őrzésével töltött, értékes tanulásnak bizonyult a nem irigylésre méltó feladathoz. "(Isten) nyájának pásztorává" vált, Ézs 63,11.
Mózes ítélőképessége. A 2Móz 2 illusztrálja Mózesnek azt a képességét, hogy különbséget tudott tenni a különböző helyzeteknek megfelelő cselekedetek között: a kegyetlen egyiptomi elleni halált okozó haragot, a megrovást érdemlő zsidó ellen enyhe tiltakozást, a durva pásztorok ellen pedig kemény ellenállást mutatott. Az pedig, hogy ismerte Istent és az Ő szent jellemét, képessé tette, hogy megválassza, hogyan kell teljesen helyreállítani a közösséget közte és népe között, 2Móz 33,4-17.
Uram, taníts engem türelemre, és tégy engem bölccsé!