Szolgám vagy, Izráel! Kiválasztottalak, nem vetlek meg! (Ézs 41,9)
Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek. (Jn 15,16)
Jöjj, Urunk, reménységed add nekünk, hogy új életünk legyen!
Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon, de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az õ megjelenését. (2Tim 4,8)
Maratoni versenyfutás. Elképesztõ iramban futni, és végül átszakítani a célszalagot. Elsõként, gyõztesen, fáradtan célba érni. Minden futó nagy álma, hogy a versenyt megnyerje, ne csak úgy, céltalanul rója a kilométereket. Az nyilvánvaló, hogy mi sem csak azért élünk, hogy csak "úgy legyünk", hanem azért, hogy az életünknek célja legyen, és azt véghez is tudjuk vinni. Pál szerint ez a cél, a feltámadott Jézus Krisztus napja. A megérkezés, célba érés, a megkoszorúztatás napja. Csak annak nem telnek céltalanul a napjai életében, aki várja ezt a napot.
Félelmetes és egyben örvendetes is az a nap, mert ugyan Jézus ott ül a bírói székben, de a bûnös ember úgy állhat bírói széke elé, hogy tudja, az abszolút Igazság ítéli meg, akinek a szeretetét szemeink elõtt a saját áldozata teszi tökéletessé.
A világ változik, az idõ gyorsan telik, rengeteg változás megy végbe az életünkben, de az a nap örök célunk marad, és reménységünk, hogy Jézus megkoronázza az övéit.
Az ember ebben a világban, amilyen a világ, csak úgy tud tovább élni, ha mélyen hiszi, hogy nem marad olyan amilyen, hanem olyan lesz, amilyennek lennie kell. (Ima a német Losungenbõl)
Hálát adunk neked, mennyei Atyánk, hogy az örök életet adod nekünk. Élõ reménységet adj szívünkbe, hogy bátran megálljunk a hitben minden baj és kísértés közepette. Hogy amikor újra eljössz, elnyerjük az igazság koronáját az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.