Krisztus mondja: Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben. (Jn 12,46)
Világ és világosság szavainknak közös a töve. A világ nem azonos a világossággal, de onnan ered, abból teremtődött, fényből. A modern fizika szerint mindennek hullám természete van. Ez azt jelenti, hogy e világ dolgainak alkotóelemei rezgésben vannak, sőt ez a rezgés maga a világ alkotóeleme. A fény is egyfajta rezgés, hullám. Tér-idő világunk szövete hullámokból van szőve. Innen azonban, a mi világunkból nézve e hullámok, e világ fénye, maga ez a világ: sötétség, vagyis űr. Még a legragyogóbb csillag fizikai fénye is sötétség a világ eredetéből nézve, a Teremtés világosságából szemlélve. S annak a természete, aki a Kezdetből jön, aki a Teremtés közeléből jön, aki az e világot megtartó Istentől jön, az maga a világosság. Őhozzá fizikai eszközökkel, érzékszerveinkkel nem lehet közelebb jutni. Az aki hisz énbennem mélysége kell ahhoz, hogy közelebb kerüljünk e forráshoz, hogy minden érzékünket és minden minket alkotót, mindent, ami bennünket önmagunkká tesz, e forrásba vetve, e forrásra szegezve megmaradjunk, s ne a sötétségbe vesszünk bele. Mert e világ szépségei, színei és fényei mind Istentől elfordult árnyékai annak a világosságnak, amelyből mindezek keletkeztek. A világosság azonban megjelent a világban. S bár a világ nem fogadta őt be, nem fogadta be azt, aki által maga is létrejött, de ez a világosság, aki Jézus Krisztus, megnyitotta a lehetőségét annak, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben.
Vigasztalódj! Nem keresnél, ha már meg nem találtál volna. (Pascal)
Istenünk! Kérünk téged, hogy őrizz meg minket ebben a
világban, de őrizz és óvj meg minket e világ
sötétségétől. Adj erőt nekünk ahhoz, hogy valódi
eredetünk fényét felismerhessük Fiadban, Jézus
Krisztusban. Ámen.