P. Kende
Zsid 10:39 De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elveszszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.
A konferencia témája, megmaradni, kitartani, állhatatosnak lenni. Ahogy P. John szolgált felénk, annyira megalapozó, áldott, felkavaró volt hitben. Erre van szükségünk, hogy továbbmenjünk. Mik azok a dolgok amelyek tovább visznek?
Zsid 11 következik a hithősök, akik továbbmentek, nem álltak meg egy akadálynál, kettőnél, tíznél sem. 70 év, 100 év akadályainál sem. Mentek tovább. Mi az ami segít továbbmenni?
Minap a sztrádán zseniálisan megoldottam egy dolgot. Elfogyott a benzin. Élmény volt, ki kell próbálni. Gyalogoltam. Nagy élmény volt. Tudod mire jöttem rá? Mikor visszafelé menet pár kilóméter távról megláttam a villogást, az elakadásjelzőt, megnyugodtam, hogy ott van. Ez az egyik dolog ami segít, hogy továbbmenjünk: látni a célt. Reménység, amiről tudjuk, hogy nem csal meg. Sok sok keresztény nem fog futni. A hívő életében, nem lesz aktív, nem megy tovább, nem marad meg. Mert nem látja a célt maga előtt. Vagy látja a célt, de nem tekinti célnak. Látja maga előtt a dolgot, de nem veszi magáénak. Nem mondja, hogy ez az én célom, én erre megyek. Hanem ők ezek, Zsid 11-ben, azok. Ábel, Énok, Sára, Ábrahám, Mózes meg a többi. A hithősök. Nekik ez volt a céljuk, de nekem ez nem méltó cél.
Ismeritek a májusfa szokását. Felraktak a tetejére valamit, sonkát, pálinkát, és a legények másztak, magasz vékony, magas fa, nem számít, ha nyakukat törik egy üveg pálinkáért. Mi ér ez? De cél volt, a dicsőség, a macsózás. Célnak találták. Persze hülyeség, de ugyanakkor azt mondták ez cél.
Erre gondoltam, hogy méltónak találták arra, hogy hajtsanak rá. Egy férfi aki szerelmes, ezerrel nyomul. Lehet nincs senki más a versenyben. De nem érdekli, akkor is úgy fut mintha százan lennének. Mert méltónak találja a célt. Miről szól ez? Arról, hogy méltónak találni a célt.
Sok keresztény ránéz Krisztusra, a kereszténységre, Bibliára és azt mondja: nincs semmi méltó cél ami az enyém lenne, ami jelentős lenne. Inkább a politikában hagyom ott a kezem nyomát, vagy szeretném ha filmsorozatot csinálnának rólam. Vagy a művészetben otthagyom a kezem nyomát, de eszembe se jut, hogy ránézzek a könyvre és azt mondjam: méltó cél. Olyan ami után menniy akarok. Szeretnék olyan ember lenni aki megérint másokat Krisztusért. Ez semmi?
Az jobb, ha a következő nemzedék, vagy a gyerekeim áldják a nevem? De gondolj bele, Péter, Máté, Pál, Márk, Barnabás, Dávid, Luther, Kálvin. Ezek az emberek azt mondták: Krisztus méltó cél. Méltó arra ,hogy a szívemre vegyem, odaadjam az életem. Látták a célt és nem álltak meg, nehézségen át, kihívásokon át. Ellenséges embereken át. Nem álltak meg. Méltó dolognak tartották. Az életünkön rajta hagyták a kezük nyomát, 500, 2000, 2600 évvel ezelőttről. Ott van a nyomuk az életünkön. Mindenkin. Mert egy méltó célt találtak. Mennyire méltó élet az ami egy ember Krisztusért él?
Belegondolunk: otthagyhatod a kezed nyomát a történelmen Krisztuson keresztül. De ez más mint amiről a világ beszél, mert ez így működik, hogy az egyik ember aki felé szolgálsz és van egy másik. De lehet csak egy ember egész életedben. A többi a politika, a művészet, gazdaság, ezek olyanok mint a májusfa mászás. Mennyit ér? De ez, látni magunk előtt a célt. Néhányan azt mondják: jó rendben van, ez méltó cél Krisztusért élni.
A második ami segít végigmenni az úton, hogy fontos vagy a hívőként. „Én nem vagyok az, ennyit keresek, ennyi munkával, nekem ennyi kapcsolatom van, ennyi barátságom, dolgozom rajta. Nem vagyok jelentős. A gyülekezetből ha eltűnnék senki nem venné észre. Ennyi." Gondolj bele, hogy ez nem igaz. Zsolt 145:4 nemzedék nemzedéknek hirdeti a te munkáid. Az egyik nemzedék továbbadja a következőnek Isten munkájának a hírét. Te vagy a következő nemzedék és az utánadlevőknek te vagy a következő. Ha azt mondod nem számítasz, mert nem vagy lelkipásztor egy nagy gyülekezetben, vagy nem te adod a legtöbb pénzt. Azzal azt mondod: te vagy Isten első hibája. Hibázott amikor elhívott. Tévedett. Te vagy az első hibája a világtörténelemben, akit úgy hívott el, hogy utána azt mondta: juj, most mi lehet csinálni, hibát követtem el. Dehogy. Istennek terve van veled. Isten nem hibázott veled. Jelentős vagy. Látjuk a célt, ezért fontos a gyülekezet. Mert hallom és látom a célt magam előtt. És ez kell, hogy menni tudjak.
A fontosságom, hogy Isten engem akar használni, engem akar látni járni ezen az úton.
A harmadik ami segít végigmenni az úton: felkészülés. Hányan érzitek magatokat felkészülten? Általában nem. Hányan várod, hogy legyen egy kis csendes időd, hogy fel tudj készülni? Nem jönnek azok a csendes idők. Olyan érdkes. Dávidra gondoltam amikor járt az életében és király volt először egy barlangban, aztán egy trónon, előtűnik a semmiből amikor legyőzi Góliátot. De ez nem igaz. Ő előtte is benne volt a sűrűjében, a medvével, az oroszlánnal. Isten ezt csinálja velünk. Visz keresztül mindenen. Azt mondja: figyelj, ez a felkészítés. Most felkészülsz a többire. Ne mulaszd el a lehetőséget, amit egy akadály kínál, vagy probléma. Ha Istenhez megyünk és cselekszünk annak alapján amit hallottunk Istentől, akkor felkészít a következőre.
Az egyik hiba amiért hívők megállnak a futásukban, hogy nem használják ki az akadályokat hogy Isten felépítse őket a hitükben, hanem azt mondják: én megoldom. Tudod miért voltam én rossz tanuló középiskolában? Mert okos voltam amíg ott voltam. Nem kellett tanulnom semmit. Nem tanultam meg tanulni. Aztán elkezdődtek a bajok. Szeretnélek bátorítani, a legkisebb problémáddal, vagy nagyobbal, kérj Istentől tanácsot és dönts. Tanulni fogsz, növekedni. És amikor egy nagyobb problémában leszel lesz egy hitbeli válasz a szívedben.
Látni a célt, reménység, fontosság, felkészülés.
P. John Love
Minden máshoz hasonlóan ami valóságos és örökkévaló bennünk a kitartást is Isten munkálja ki bennünk.
Jak 1 emlékeztet erre és gyakran kell, hogy emlékeztessenek erre.
Jak 1:2 Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,
Az egyik fordítás úgy mondja, tiszta örömnek tartsátok.
Jak 1:3 Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.
Isten azt mondja: a kitartás fejtse ki hatását. Ennek a célja, hogy érett hívőkké legyünk, teljesek legyünk a lelkünkben. Ne legyünk híján semminek ami a szellemi élethez kell. Próbáltad már azonosítani ezeket a tényezőket? Ami leginkább formálja a szellemi növekedésünket?
Mitől növünk szellemileg? Valószínű nagy listát készíthetnénk ezekről a dolgokról. De ha megkérdeznél hívőket függetlenül attól, hogy honnan jönnek, úgy találnád teljes egyetértés van abban, hogy az elsődleges válasz, hogy a szellemi növekedéshez kell szenvedés és fájdalom. Nem nagy örömmel hallgatjuk ezt. Mert nem feltétlen keressük ezeket és várjuk, hogy jöjjenek. Szeretné a többség elkerülni a fájdalmat. De amennyire próbáljuk elkerülni mégis ott vannak az életünkben.
Nem kell eltervezned, hogy szenvedni fog, hogy fájdalmad lesz. Az élet elrendezi nekünk. Valamennyiünkkel megtörténik. Gondolj arra, hoyg el akarsz menni gyülekezetbe, de a fájdalmat nem vesszük bele a tervbe, a napi beosztásunkba. De mivel ez megtörténik velünk, fontos, hogy számítsunk rá. És legyünk készen, hogy helyesen reagáljunk, válaszoljunk erre. Teljes örömnek tartsuk - ez a helyes válasz. Úgy nézzetek rá mitn egy tapasztalatra ami Isten kezéből jön az életedbe.
Zsid 11-ben olvasunk mindazokról a férfiakról és asszonyokról akiknek a hite valós volt és meg lett próbálva. Zsid 12-ben a Biblia bizonyságok nagy fellegeinek nevezi őket. Sokat tanulhatunk tőlük. Sokat tanulhatunk tőlük arról, hogyan bánjunk el az élet kihívásaival és problémáival. Feljegyezték azokat akik már kitartottak előttünk.
Ha nem rég vagy hívő és felmerül ak érdés: ki fogok tartani végig, be fogom fejezni amit Isten eltervezett nekem? A gyülekezetben vannak olyan emberek vannak akik úgy tűnik a futásuk vége felé vannak, úgyhogy kérdezd meg hogy csinálták. Szolgáltál az emberek felé, az életednek hatása volt a többi emberre, mi a titkod? Ezt a kérdés feltenném nekik.
Tarts a szemed a bizonyságok fellegén, tanulj a szentektől akik előtted jártak. Mindazon emberek akiket felsorol Zsid 11, közülük akiről a legtöbbet beszél, Ábrahám. Az ő története hasonlít a miénkre. Gondolj arra amikor arra kérte, hogy a sötétben járjon, amikor nem adott semmi mást csak egy ígéretet amihez ragaszkodhatott. Mi is jártunk már ilyen utakon. Kért már téged Isten, hogy tegyél olyat ami úgy tűnt ellentmond mindannak amit előtte tapasztaltál vagy amit Róla tudsz? Isten megtette Ábrahámmal. Ábrahám engedelmességben hitben járt Isten előtt. Azt mondta: adok neked fiút aki az egész világ áldása lesz. De 1Móz 22-ben azt kéri, hogy fogja a fiút aki szeret, az ígéret gyermekét, akire olyan sokat vártak és mutassa be áldozatként Isten előtt.
EZ olyan, mintha Isten azt mondta volna: mindent amit megígértem dobj ki ablakon. Az üdvösséget amit Isten adott, most elvesszük. Semmi értelme. Legyünk őszinték vannak olyan próbatételek, amiket nem értünk. Gyakran javasoltam Istennek, hogy lenne ennél jobb mód, hogy az Ő természetét kimunkálja az életemben. Úgy gondolom ez olyan lenne, mint egy Karib-tengeri utazás. Hosszú napok, meleg, homokos tengerpart. Elegendő pihenés. Ez biztos, hogy a te fiad képére formálna. De ha nem biztos, próbáljuk ki. De rájöttem, hogy nem így működik.
Ezek nem olyan lehetőségek amik Isten rendelkezésére állnak. Neki jobb tervei vannak. Ennek eredményeként mindig az Ő képére formálódunk. 1Móz 22:1 ezek után Isten megpróbálta Ábrahámot. Persze. Pontosan ezt teszi velünk is. Hogy hasznosak legyünk az Ő királyságában, ha gyümölcsözők akarunk lenni az életünkben, ha azt akarjuk, hogy az életünk fontos legyen, akkor meg kell próbálnia. Ábrahámot megpróbált és minket is meg fog.
Volt már, hogy kemény próbán mentél át? Megoszottam ezt a történetet Baltimore-ban egy főiskoláról aki másodéves volt. A madarakat tanulmányozta, ornitológusnak készült. Egy nehéz professzora volt. A fiatalaember keményen dolgozott úgy gondolta jól teljesít. Bement a terembe, hogy vizsgázzon. De nem egy megszokott vizsga volt. Nem tettek fel semmilyen kérdést, nem lehetett semmivel sem készülni. Volt 20 kép a falon. Arra gondolnál, hogy 20 különböző madár volt. De nem madarakról, hanem a lábaikról volt 20 kép. A professzor azt mondta: ez a vizsga. Mond meg a madarak nevét a lábuk alapján.
A fiatalaember azt mondta, nem tudom megtenni. A professzor azt mondta: nincs más választásod, ez a záróvizsga. A fiatalaember azt mondta: nem tudom. De meg kell - mondta a professzor. A fiatalember ki akart menni, de a prof. azt mondta, hogy megbuktatja akkor. A fiatalember azt mondta: buktasson meg. Mi a neve? - kérdezte a prof. A fiatalember levette a cipőjét és azt mondta: nézze meg a lábam és mondja meg.
Próbákban muitatkoznak meg az igazi értékeink és elkötelezettségeink. Szükségünk van rá. Ne feledd, hogy ezek Isten népe számára vannak fenntartva. A meg nem tért emberek nem kerülnek ilyen próbákba. Az ő próbáik arról szólnak, hoyg Krisztushoz vezesse Isten őket. A mi próbáinkat arra tervezte Isten, hogy Kr. képére formáljon. A próbák azok számára vannak, akik értékesnek tartják az Istennel való kapcsolatukat.
Gondolj Ábrahámra, a hang aki megígérte, hogy fia lesz most azt kéri adja oda. Mintha Isten adna egy ígéretet és azt mondaná később: add fel. Nagy kihívás lenne. Főleg, ha belegondolnuk, hogy Ábrahám és Sára eddig csak nevettek. Vannak keresztények akik azt gondolják, hogy végignevethetik az életet. Ez a keresztény megtapasztalás, hogy nevetünk, de a vége általában próba. Isten azt mondja: teljes örömnek tartsátok a próbatételeket. Nevetünk, nevetünk és jön a próba. És abbahagyják sokan a nevetést.
Hogyan marad meg Ábrahám Isten ígete mellett? Csak elfogadta Isten próbatételeit. Ez fontos. El kell fogadnunk a próbát amit Isten ad, mert az fejleszti a képességünket az életre. Mélyíti a lelkünk útját, hogy többet be tudjunk fogadni az Ő életéből, és felkészít a következő megpróbáltatásra ami ránk vár.
Persze egyetértek, hogy vannak nehezebb pillanatok. Ábrahám pásztor 25 éve, egy tagja van a gyülekezetének, Isten bejön és azt mondja: áldozd fel az egy tagot. 25 év alatt 1 ember van a gyülekezetembe és Isten azt akarja, hogy áldozzam fel, semmi értelme számomra. Mégis a zűrzavar közepette Ábrahám kitartott. Isten ezt várja tőlünk, hogy ne szaladjunk el, hanem maradjunk meg ott amíg a próba véget nem ér. Amíg el nem végzi a munkáját a próbában a lelkünkben. Ábrahám kitartott a próbában és a kételyei között. Az ÚR tudja, hogy lesznek kételyeink amint vele járunk. Ábrahám sok mindent rosszul csinált, de egyet mindig jól: ment tovább. Úgy gondolom ez a hívő legnagyszerűbb jellemvonása. Nem érdekel hányszor esel el, hogyan küzdesz a bűnöddel, de a tény, hogy mész tovább a legnagyszerűbb tulajdonság amit egy hívő életében találhatunk. Amikor össze vagy zavarodva és nem tudod mit csinálj: menj tovább.
Ez az ami élvezetessé teszi Ábrahám történetét. Hogy hitben járunk nem azt jelenti, hogy nem lesznek kételyeink, hanem hogy ezek között megyünk tovább és újra és újra igent monduink Istenne. Lehet nem értem miért történi, vagy nem tetszik, de tudom, hogy Isten te engedted meg és szükséges a növekedésemhez és elfogadom és megyek tovább. Kitartott a zűrzavarban, még a magányban is. Gondolj bele. Ábrahám és Izsák egykor együtt jártak. És ahogy mentek a hegyre Ábrahám tudja, hogy fel kell áldozni a fiát. Sokszor a legfájdalmasabb része a szenvedésünknek a magány amit megtapasztalunk. Mert van olyan, hogy csak mi mehetünk át rajta. Van, hogy mások nem tudnak részt venni abban amin mi megyünk keresztül. Ábrahámnak még nem volt ott Isten népének bátorítása, csak a fia volt ott. Aki Isten ígérete volt, a világ reménysége és áldása. Most pedig Isten azt kéri, hogy adja oda. És egyedül van. Nincs ott senki akitől megkérdezhetné, hogy helyes amit csinál. Ésszerű dolog feláldozni a fiam Istennek? Nincs senki akivel beszélhetne, egyedül van.
Amikor a hitünk próbáján átesünk, más emberek felajánlhatják az együttérzésüket és támogathatnak amennyire tudnak, de senki nem tud járni azon az úton ahol mi csak mi és Isten. És az a tény munkálja a változást, hogy Isten velünk van. Amikor Jézusnak nevet adtak az Ő neve Imannuel, velün az Itsen. Emlékezz erre amikor a próbatételben vagy, Isten veled van. Nem fog elhagyni, hanem elmegy a végéig veled és keresztülmész és a kegyelméből kitartasz benne. Ahogy kijöttök a túloldalon méginkább olyanok lesztek mint Ő.
Néha ahogy a hitünk próbáját kell elviselnünk lesznek imák amikre nem kapunk választ. Tapasztaltad már? Uram miért nem válaszolsz? Mi van az imáimmal? Úgy tűnik, hogy nem jutnak túl a plafonon. Elköültöztél? Megkaphatom az új címed? Nem akarsz tőlem hallani? Mi a baj? Miért nem kapok választ az imáimra? Feltehetjük a kérdést, de hit által csak továbbra is szólunk Istenhez, olyan dolgokat mondunk: nem tudom mit csinálsz Uram, nem vagyok biztos benne, hogy nem feledkeztél el rólam, emlékszel, én vagyok akiért meghaltál, aki fontos neked, aki szeretsz. Emlékeztetjük erre. Néha úgy megyünk előre, hogy az imáinkra sem kapunk választ. Ábrahám kitartott akkor is amikor úgy tűnt mindent elveszített. Felemelte a kezét benne volt a kés, hogy megölje a fiát. Készült elpusztítani mindent amit Istnetől kapott. De amikor felemelte a karját akkor hitt Istenben. Onnan tudjuk, hogy a hegy lábánál, ott voltak azok akik elkísérték Ábrahámat és Ábrahám azt mondta: én és a fiú visszatérünk. Tudta, hogy Isten arra kéri, hogy vegye el a fia életét, de hitte, hogy ha elveszi képes arra, hogy feltámassza ahalálból. Mielőtt elment volna, ezt mondta az embereknek. Csak hitt Istenben. Nem tökéletes hit, amit azt mondja: mindent értek. El sem tudom képzelni hányszor mondta: nem értem mit csinálsz, de bízni fogok benned. Nem tudom mi történik de hiszek, nincs más lehetőség, tudom ki vagy, milyen jó vagy. Bár nem értek mindent, de hiszek neked, mert ismerlek.
Emlékszem amikor megkérdezték Albert Eistent feleségét miután kidolgozta a relativitás elméletét. Kérdezték, hogy érti-e az elméletet: azt mondta, nem, de ismerem Albertet és bízom benne. Nem ugyanezt mondjuk? Ha valaki odajönne és megkérdezné: a mostani helyzetben értesz mindent amit történik? Azt mondanánk: egyáltalán nem, de ismerem Istent és bízom benne.
Isten terve nagyobb mindannál amit én teszek. Isten máshogy látja a dolgokat mint mi. Tudom, hogy bízhatok benne. Valaki aztm ondta: a hit utazása, kétségekkel lesz telve minden lépésnél. Örömmel olvastam, mert nem kell, hogy kárhoztassam magam amikor félreértek valamit vagy kételkedek. Legyünk olyanok mint Ábrahám, menjünk tovább, reméljünk továbbra is.
Ábrahám azt remélte, hogy mindabban amit Isten kért tőle, megtalálja a módját, hogy megtartsa az ígéretét Isten. Lehet nem akkor próbánk lesz mint Ábrahámnak, de lesznek próbák. A legjobb amit megtanulhatunk, hogy elfogadjunk ezeket Istentől. Még a próbák közepette is, a zűrzavarban, a sötétségben, amikor úgy tűnik Isten ellentmond önmagának, a magányban, a meg nem válaszolt imák közepette, amikor úgy tűnik minden elveszítettem, mindennek vége, Isten győzedelmeskedni fog, az Ő célja megvalósul. Valószínű meg fog alázni a bukásunkban, a próbatételünkben. Sokunkat még a legkisebb próbatétel is megalázza. Tartsd nyitva a szemed a kis próbákra. Néha várjuk a nagy próbatételt, csak ott vannak a mindannapok próbatételei. Amikor bejönnek az életünkbe. Lehet ezek azok a próbák amiket Isten arra használ, hogy az Ő képére formáljon. Hagyjuk, hogy Isten használja a mindennapok próbáit, hogy felkészítsen a jövőre. Ezek annyira értékesek és fontosak. Ha Isten nem küldene több próbát az életünkbe, akkor valószínű nem lenne bennünk szellemi növekedés. Tudom, hogy így van. Tegyük magunkévá Ábrahám hozzáállását, mert Ő a mi hitünk atyja. Ő nem volt tökéletes, sem bűntelen. De amit leginkább csodálok benne, hogy ment tovább. Hitt Istenben úrja és újra. Reménykedett Istenben. Hitte, hogy amikor Isten ígéretet tett, akkor képes megtartani.
Isten ígéretet tett nekünk is: Róm 8:29 megígérem, hogy olyanná teszlek mint a Fiam Jézus. Felesleges feltenni a kérdést: hogyan. Nem fogja részletesen elmondani. De a próbatételeken, a szenvedéseken keresztül. Lesz fájdalom, félreértés, magány. De a végén tudni, fogjuk , hogy bízhatunk benne. És azt mondhatjuk mint Ábrahám: ISTen mindent jól cselekszik. Ábrahám bizonysága ez lenne ma: csak menj tovább, húzódj közel, keresd az Ő királyságát, rejtsd el az ígéreteket a szívedben, menj tovább, nem fogod megbánni soha.