Király

A 110. ZSOLTÁRT 14-szer idézik az Újszövetségben, gyakrabban, mint bármilyen más ószövetségi igehelyet és mindegyik esetben az Úr Jézus Krisztusra alkalmazzák. Maga Urunk hatalmazott fel minket erre, aki azt mondta, hogy Dávid a Szent Szellem ihletése alatt írt, Mt 22,41-46. Megállapítását két szempontból hangsúlyozta: először, hogy Dávid volt a zsoltár szerzője; másodszor pedig, hogy Dávid a Szent Szellem által ihletve nevezte a Fiát Urának. A farizeusok elfogadták ezt a szempontot és nem kísérelték meg vitatni.

A 45. ZSOLTÁR ÍRÓJA témáját annak a személynek és a jelenetnek hatalmas dicshimnuszával vezeti be, amelyről írni akar. Nehezen tud érzéseinek parancsolni. Szíve felbuzgó forráshoz hasonló, szája olyan, mint a szónoké, témája egy költemény zenei kompozíciója, nyelve gyorsíró tolla. Minden tehetségét igénybe veszi, hogy magasztalja a királyi vőlegénynek és menyasszonynak dicsőségét, 1. v.

NAGYON VALÓSZÍNŰ, hogy a 24. zsoltárt akkor írta Dávid, mikor felvitte isten ládáját a Sionba, és Jeruzsálem lett az imádat központja, Dávid pedig elfoglalta a trónt, mint király, 2Sám 6. De a zsoltár előremutat egy olyan nap eljövetelére, amikor a dicsőség Királya fogja elfoglalni világuralmi trónját. Az emberi történelem folyamán sok trónbitorló bukkant fel, hogy erre a trónra üljön, de mindegyikük elbukott abban, hogy megfeleljen a 3-4. versben lévő kihívásnak és minősítésnek: „Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az Ő szent helyén?

A MÁSODIK ZSOLTÁR a Messiás hivatali dicsőségét hangsúlyozza. Gondolatainkat a jövőre irányítja, amikor a trónon fog ülni, és minden ellensége a lába alatt lesz.

AZ 1. ÉS 2. ZSOLTÁR bevezetés az egész könyvhöz. Mindkettő Krisztusról beszél. Az 1. zsoltárban Ő a boldog Ember - ez erkölcsi dicsősége; a 2. zsoltárban Ő a felkent Király - hivatali dicsősége.

Az a kifejezés, hogy „boldog ember", hétszer fordul elő a zsoltárokban, ő az elhagyott ember a Zsolt 22-ben, a feddhetetlen ember a Zsolt 37,37-ben, és a te jobbodnak férfia a Zsolt 80,18-ban.

A KIRÁLYOK KÖNYVEINEK utolsó szakasza azzal kezdődött, hogy Akház megvásárolta Asszíria segítségét az Úr házából és a király házából származó kincsekkel, és mélyreható változtatásokat vezetett be a templom udvarában ennek következményeként, 2Kir 16,8-18. Azzal fejeződik be, hogy ugyanazoknak a házaknak a kincseit, továbbá az arany templomi edényeket elvitték Babilónia királyának, 2Kir 24,13, ezt követően pedig felgyújtották a templomot, az udvar különböző tömör réz tárgyait összetörték és elvitték, 2Kir 25,9.13-17.

JÓSIÁSSAL KAPCSOLATBAN a Királyok könyve azokat a változtatásokat hangsúlyozza, amelyeket uralma 18. évében vezetett be, amikor az Igét megtalálták.

EZÉKIÁS KÉT ALKALOMMAL szenvedte el az asszíriaiak istenkáromló gúnyolódását (1) egy szóáradatban, 18,17-35; (2) egy írott szövegben, 2Kir 19,8-13. Igeszakaszunk Ezékiásnak ezek közül a másodikra adott válaszával foglalkozik, valamint Ézsaiásnak ezzel kapcsolatos jövendölésével.