élet

A missziói parancs alapja Jézus Krisztus tekintélye, nem pedig a pogányok (népek) rászorultsága. Hajlamosak vagyunk arra, hogy Urunkat úgy tekintsük, mint aki segítség az Istenért végzett vállalkozásainkban. Urunk teljhatalmú Úr a tanítványai felett. Ő nem mondja azt, hogy a pogányok elvesznek, ha mi nem megyünk közéjük. Egyszerűen ezt mondja: "Menjetek el és tanítsatok minden népet", menjetek, az én korlátlan hatalmam kijelentése alapján, tanítsatok és hirdessétek az Igét a velem való élő megtapasztalás alapján.

A forrás mitsem tud azokról a helyekről, amelyeken a vize átmegy. Jézus azt mondja: ha mi vettünk az Ő teljességéből, bármilyen szűk mederben folyik is az életünk látszólag, mégis folyamok áradnak belőlünk, amelyek áldást árasztanak szét egészen a föld legvégső határáig. Nem nekünk kell törődnünk a kiáradással - "az az Isten munkája, hogy higgyetek..." Isten ritkán engedi meg egy léleknek, hogy meglássa, mekkora áldás az élete.

Vannak idők, amikor békességünk tájékozatlanságon alapszik; ha azonban ráébredünk a véres valóságra, az élet tényeire, belső békességünk lehetetlenné válik - kivéve, ha Jézustól kaptuk. Amikor Urunk békességről beszél, akkor békességet teremt. Szavai mindig "szellem és élet". Befogadtam-e valaha, amit Jézus ígért? "Az én békességemet adom nektek" - ez a békesség tölt el bennünket, ha Krisztus ábrázatát szemléljük és nyugalmát észleljük.

A halál oldala. Istennek a megszentelődésünkben az élet és a halál oldalán egyaránt formálnia kell minket. Egyesek túl sok időt töltenek a halál helyén, végül olyanok lesznek, mint a sír. Mindig heves harc folyik a megszentelődés előtt, mindig van valami, ami éles ellentétben áll Jézus Krisztus kívánságaival. Amint Isten Szelleme elkezdi megmutatni, mi a megszentelődés, elkezdődik a küzdelem. "Ha valaki hozzám jön és meg nem gyűlöli... a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom" (Lk 14,26).

Jézus nem azt kéri tőlem, hogy meghaljak érte, hanem hogy életemet engedjem át neki. Péter azt mondja: "Az életemet adom érted" (Jn 13,37) és így is gondolta; nagyszerű érzéke volt a hősiesség iránt. Baj volna, ha képtelenek lennénk hasonló kijelentést tenni, mint Péter. Kötelességérzetünkből csak akkor válnak tettek, ha hősiesen elszánjuk rá magunkat. Kérdezte-e már valaha tőled az Úr: "Leteszed-e az életedet énértem?" Sokkal könnyebb meghalni, mint napról napra letenni az életemet magas elhivatásom tudatában.

Szeretnék én is odajutni? Most lehet. Feltűnően kevés az igazán fontos kérdés az életben, de Jézus szavaiban erre is van felelet: "Jöjjetek énhozzám!" Ha hozzá megyek, akkor őszinte vágyaimból valóságos élet lesz; valósággal elszakadok a bűntől és énekelni kezdek az Úrnak. Mentél-e már valaha Jézushoz? Figyeld meg, milyen megátalkodott a szíved, bármit inkább megtennél, mint ezt az egyszerű, gyermeki lépést: "Jöjj hozzám!" De ha szeretnél valóságosan elszakadni a bűntől, akkor Jézushoz kell menned.