nyugalom

 Drága ígéret ez! - Uram, add, hogy a magamévá tudjam tenni!

Jézus Krisztus annyira bizonyossá tette azt, hogy akik benne hisznek, azok élnek, mint amilyen biztos az, hogy Ő él. Amilyen biztos, hogy él a fő, olyan biztosan élnek a tagok is. Ha Jézus Krisztus nem támadott fel halottaiból, akkor mindnyájan meghalunk bűneinkben. Mivel azonban feltámadt, valamennyi hívő feltámadt benne. Halálával eltörölte bűneinket és megnyitotta előttünk, halálraítéltek előtt, a siralomház ajtaját. Feltámadása megigazulásunk bizonyítéka: Isten feloldozott minket, és hozzánk szól az irgalom szava: „Ő megbocsátja minden bűnödet...

 Isten gondoskodott nyugodalomról, és vannak, akik be is fognak menni abba. Akiknek először hirdette Isten, hitetlenségük miatt nem kaphatták meg. Ezért ezt a nyugalmat Isten választott földi népe még nem élvezheti. Józsué hiába ajánlotta azt a népnek, és Kánaán földje hiába kínálta azt; csak a hívőknek lehet részük benne.

 Isten pásztori gondviselése alatt a hívők mindent megkapnak, amire csak szükségük van. Nem felfuvalkodott emberi gondolatok híg keverékével táplálja őket az Úr, hanem az isteni kijelentés megbízható, alapos igazságával. A lélek valódi tápláléka a Szentírás, amelynek megértésére a Szent Szellem nyitja meg a szívünket. Sőt, maga Krisztus „az élet kenyere" (Jn 6,35) a hívők számára. Nagy Pásztorunk itt azt ígéri, hogy ő maga adja nekünk ezt a szent táplálékot. Ha egy vasárnap földi pásztorunk talán üres kézzel prédikál, mennyei Urunknak sohasem üres a keze.

 Áldott az a helyzet, amelyben tudunk valóban az Úrban, és egyedül csak Őbenne elcsendesülni. Jó lenne ezt tenni ma és mindennap. Megnyugodni és várni az Úr által megszabott időt. Őrá várni a szolgálatban, Benne bízni boldog várakozásban, Előtte imádságban elcsendesülni és lelki nyugalmat találni. Ez a lehető legjobb magatartás, amit mint teremtmények Teremtőnk, mint szolgák Urunk és mint gyermekek Atyánk előtt tanúsíthatunk. Ne próbáljunk parancsolni Istennek, sem szemrehányást tenni neki. Nehogy rosszkedvűek vagy bizalmatlanok legyünk Vele szemben.

Talán betegágyhoz vagy kötve hosszabb, vagy rövidebb időre, kedves olvasó? Ne szomorkodj ezen! Vedd szívedre az ígéretet: "Ha lefekszel, nem rettensz fel".

Ha távol is kell lennünk gyülekezetünktől, nem vagyunk távol a kegyelem forrásától, amely Isten szentségéből fakad. Az Úr, aki az övéit olyan helyre állítja, ahol mint száműzöttek érzik magukat, nem hagyja egyedül őket, maga lesz velük és kárpótolja őket mindazért, amit otthoni gyülekezetük szent alkalmai jelentettek számukra. Fogadd el ezt az ígéretet, vésd a szívedbe, testvérem, aki vándorútra hivattattál!

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és megnyugvást adok néktek" (Mt 11,28).