Akkor hát miért félünk a felhőktől, amelyek most elhomályosítják egünket? Igaz, egy időre eltakarják a napot, de nem oltják ki. Kisüt az nemsokára. Ugyanakkor ezek a sötét felhők telve vannak éltető esővel. Minél feketébbek, annál bőségesebben árad majd belőlük az eső. Hogyan várnánk esőt felleg nélkül?
A hit gyökeréből nő ki a szívbéli öröm virága. Talán nem támad bennünk azonnal öröm, de megjön a maga idejében. Ha szomorúak vagyunk, de az Úrban bízunk, egyszer csak eljön az idő, és Ő úgy felel bizalmunkra, hogy hitünket megjutalmazza, mi pedig örvendezni tudunk az Úrban. A kétkedés csak szomorúságot nemz, de a bizalomból tartós öröm lesz.
Az elnyomott, legyőzött ember érzéseit fejezi ki ez az Ige. Ellenségünk egy időre kiolthatja világosságunkat, de az Úrban akkor is biztos reménységünk van. Ha Benne bízunk és megmaradunk az egyenes úton, rövidesen vége lesz a levertség és sötétség korszakának. Az ellenség támadása nem tart sokáig. Az Úr csakhamar jajgatásra változtatja kárörömét, a mi sóhajtozásunkat pedig örvendező énekké.
Én lelkem, buzdulj fel a szent harcban való kitartásra, mert a győztes jutalma igen nagy. Ma is táplál minket a táborunk körül lehulló mennyei eledel, a pusztai táplálék, amely mindennap készen van a Kánaán felé tartó zarándokok számára. De Krisztusban egy még magasabb rendű szellemi élet van fenntartva a számunkra, és olyan táplálék, amely eddig rejtve volt szemünk elől. A frigyládában lévő arany edényben volt egy adag manna, amely sohasem romlott meg, bár századokon át őrizték. Soha senki nem látta. El volt rejtve a frigyládában, a szentek szentjében.
Az elmúlástól félni hasznos dolog. A vakmerőség viszont nem vall bölcsességre. Vannak időszakok az életünkben, amikor úgy érezzük: ha most nem kapunk valami különös támogatást, elsüllyedünk. Íme, Isten a jobbját nyújtja, hogy támaszkodjunk rá. Figyeljük meg ígéretét: nemcsak a kezét nyújtja, bár az eget és a földet is fenntartja, hanem jobbját: hozzáértéssel párosult erejét, legteljesebb hatalmát. Sőt, ez még nem minden, hanem "győzelmes jobbjával" támogat.
"Elvégeztetett pedig a kőfal." Ezek csodálatos szavak mindannak hátterében, ami azóta történt, hogy Nehémiás először hallotta Jeruzsálem tragédiájának szomorú híreit. Egészen a végéig akadályok voltak az előremenetelben, és erőfeszítések történtek, hogy tönkretegyék a munkát. Szanballat és Tóbiás támadása egyre növekedett, azon erőlködve, hogy a végső eredményt megakadályozzák. Minden alattomos trükköt felhasználtak, de Nehémiás nyitva tartotta a szemét mesterkedéseikkel szemben. Ellenállt a célig. Bensejében mélyen bizonyos volt abban, hogy ez Isten ügye.
PÁL a „törvény" szót nemcsak Isten törvényére használja, hanem elvi értelemben is, vagyis a tevékenység egységes módjára. Új természete gyönyörködött Isten törvényében, ezzel szemben azonban látott egy másik (elvi) törvényt a tagjaiban működni, hogy amikor jót akart tenni, a gonosz volt vele szemben (7,21-23).
A ZSOLTÁR TÖRTÉNETILEG azokra a napokra utal, amikor Dávid felvitette a ládát Obed-Edóm házából a Sion-hegyére, 1Krón 15. A 24., valamint a 132. zsoltár ugyanezzel az eseménnyel kapcsolatos. A zsoltárnak megvannak a maga történelmi gyökerei az Ószövetségben, és tanításbeli gyümölcsei az Újszövetségben. A középpontban a messiási utalások vannak, 19. v.; Ef 4-8. A háttérben négy nagy győzelmet ünnepelnek. Az első az egyiptomiak felett aratott győzelem és a Sinaiig történő menetelés, 1-8. v.
MEZOPOTÁMIA távoli ellenség volt; Moáb (a test), egy rokon, a szomszédban lakott; most viszont Izráel az országon belüli kánaánitákkal került szembe! Bizony, a magasságban lévő szellemi gonosz erők most megütköznek velünk. Előképszerűen találkozunk a világgal és a testtel; most az ördög emelkedik fel ellenünk. Az ördög első győzelme a nő felett, ez történt Éva esetében. Most az ő legyőzése történik meg egy nőn keresztül. Debóra nagy bátorítás Isten asszonyai számára.
„Mindezekben diadalmaskodunk őáltala, aki minket szeretett" (Róm 8,37).