zsidó

AZ 1-14. VERSBEN az áldozatok régi rendje, mint a megszentelődés eszköze megszűnt, és Krisztus áldozata állt a helyére (9. v.j. Azok az áldozatok önmagukban nem fejezték ki Isten akaratát, és nem gyönyörködtették (5-6. v.). Az évenkénti és naponkénti ismétlés bizonyította hatástalanságukat (1.11) A lelkiismeret békessége ismeretlen volt, a múltbeli vétek megmaradt (2. v.); a jövővel kapcsolatban sohasem élveztek biztonságot, az áldozó sohasem lett tökéletes (1.

A 33. VERS fényében problémákra kell számítanunk, de csak még több lesz, ha el nem fogadjuk, hogy Isten ugyanúgy, mint az ószövetségi időkben, még mindig törődik a nemzetekkel (ApCsel 17,26-27).

EZ a fejezet úgy mutatja Krisztust, mint Aki az emberek különböző csoportjaihoz beszél.

AZ ÚR azzal fejezte be beszédét az Olajfák-hegyén, hogy leírta a kihallgatás és felülvizsgálat napját. Aligha van kétség, hogy ez az igehely a Messiásnak a pogányokkal kapcsolatos ítéletét írja le, aszerint, hogy milyen magatartást tanúsítottak a zsidók iránt a nyomorúság alatt (Jóél 3,1-8). Mindazáltal vigyáznunk kell, hogy ne használjuk fel pontos üdvtörténeti értelmezését arra, hogy elkerüljük lelkiismeret-vizsgálatra kényszerítő alkalmazását. A 40. és 45.

A KÁNAÁNI ASSZONY nyilvánvalóan valódi szükséget szenvedett; lányát kegyetlenül gyötörte egy démon. Első látásra mégis úgy tűnt, nem kap segítséget. Kérése először az Úr hallgatásával találkozott, és amikor később beszélt vele, megállapításai egyáltalán nem voltak bátorítóak. Tanítványainak, akiket foglalkoztatott az asszony ügye, ezt mondta: „Nem küldettem..."; neki pedig további könyörgésére így válaszolt: „Nem jó..." Nem arról van szó, hogy hiányzott nála valahogyan a szánalom az asszony vagy gyermeke iránt.