elhívás

Jeremiásnak az volt a sorsa, hogy Isten elhívottja legyen olyan időben, amikor Júdában minden a végső katasztrófa felé rohant, amikor a politikai zűrzavar a tetőpontjára hágott, amikor a különféle pártokat a legrosszabb szenvedélyek befolyásolták, és végzetes szándékok uralták. Érzékeny természete visszarettent a kemény megbízatástól, "És mondtam: Ah, ah Uram Isten! Íme, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!" Természete szerint túl gyengéd ember volt ahhoz, hogy képes legyen megküzdeni a kor veszedelmeivel és nehézségeivel.

Ézsaiásnak megtapasztalása volt Istenről, és a szeráf szolgálatán keresztül alkalmas lett arra, hogy a Mester felhasználja. Most hallja Isten hangját, aki önként jelentkezőt keres. A próféta Isten szavára válaszolva felajánlja magát Isten szolgálatára. Az isteni társalgás, amelyet hallott, így végződött: "Kit küldjék el és ki megyen el nékünk?", és Ézsaiás válaszolt: "Ímhol vagyok én, küldj el engemet!'

Mai olvasmányunkban megfigyeljük, hogy Isten meg tudja mozgatni a legkevésbé elképzelhető embereket is, hogy céljait elérje. Ezt kérdezhetjük: "Tudatában volt-e Círusz annak, hogy Izráel Istene irányította mint a saját szolgáját, hogy végrehajtson egy ígéretet, amelyet Ő 70 évvel azelőtt adott?" Isten Igéjének tekintélye alapján a válasz igenlő. Ezt a tényt Círusz nyilvánosan kihirdette, megadva a tiszteletet annak a valakinek, aki ilyen célra támasztotta őt! Miért utal Isten erre a pogány királyra úgy, mint az Ő szolgájára?