- helyet adni valakinek, akit tisztelünk
- valakit előreengedni és követni
- Isten iránti tisztelet és bizalom ötvözete. Életemben az első hely az övé, az ő szava, igéje a döntő, tőle függök teljesen.
„Minden szőlővesszőt, amely bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen" (Jn 15,2).
Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?! (Zsolt 56,5)
„De mindnyájan, akik tüzet szítotok, gyújtónyilakat gyártotok, saját tüzetek lángjába kerültök, nyilaitok tüzébe, amelyeket gyújtottatok! Az én kezem teszi ezt veletek, kínok közé kell jutnotok!" Ézsaiás 50,11
„Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél!" Példabeszédek 31,10
„Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit?" Lukács 16,11
Az istenfélőknek nem kell tartaniuk az ínségtől. Hosszú éveken át az Úr mindig adott eledelt gyermekeinek, akár a pusztában voltak, vagy a Kerít-patak (1Kir 17,3) mellett, akár fogságban voltak, vagy éhség közepette. Nekünk is megadta az Úr mindezidáig a mindennapi kenyeret, és nincs kétségünk afelől, hogy ezután is meg fogja adni, amíg csak földi eledelre szükségünk lesz.
Az Úr félelme minden igaz hit kezdete és alapja. Isten komoly félelme és tisztelete nélkül sohasem gyökerezhet meg bennünk a tiszta élet. Aki szellemében nem imádja Istent, az képtelen szentül élni.
E földi életben nem mindig látjuk világosan Isten ítéletét, mert sokszor a jókat és a gonoszakat ugyanaz a sors éri. Ez most a megpróbáltatás ideje, nem a jutalmazásé vagy a büntetésé. Isten sokszor mégis félelmetes dolgokat cselekszik igazságosan, úgy hogy még a nemtörődöm ember is kénytelen felismerni ítélő kezét.
