Íme, ez az irgalom útja a megtérő bűnösnek. Fel kell hagynia bűnei takargatásával. Ne próbálja kicsinyíteni bűnét, és ezzel letagadni azt, vagy képmutatóan elpalástolni tettét. Ne is dicsekedjék bűnével, hogy ezáltal igazolja hamisságát, de ne is tegyen feltűnően bűnvallomást csak azért, hogy ebben másokkal versenyezzen.
EGY MÁSIK dolog, amit Jakab az elméjébe vés a szenvedő szenteknek, a nyelv helyes használata, amikor megpróbáltatáson mennek át. Ne esküdözzenek, vagyis ne legyenek meggondolatlanok a beszédükben. Nem szükséges esküvel erősíteni azt, amit mondanak. Az egyszerű megerősítés elegendő.
Dániel szorgalmának, amellyel Isten Igéjét tanulmányozta, az volt a jutalma, hogy kijelentést kapott arról az isteni igazságról, amelyeket évekkel azelőtt Jeremiás jegyzett fel. Dániel reagálása erre a kijelentésre nem valamilyen öntelt megelégedettség volt, hanem inkább mélyebb vágyat ébresztett benne, hogy még több táruljon fel Isten igazságából. Az isteni megpróbáltatás jelenlegi időszaka a végéhez közelített, és Isten emberére ránehezedett, hogy keresse a mennyet, és megmozdulásra késztesse Isten kezét.
Jósáfát megtanulta a leckét. Most előbb megkérdezte az Urat, mielőtt megütközött volna a nagy szövetséggel. Elmondja az Ige, hogy "félt", mert tudta, hogy ez a veszedelem az isteni harag kifejezése; vö. 19,2. Felszólította a nemzetet, hogy imádkozzon és böjtöljön, 20,3-4. Ez a nemzeti önmegalázkodás cselekedete volt, amely magában foglalta a vétkezés beismerését. Azzal a szándékkal, hogy segítségül hívja Isten könyörületét, egész Júda összegyűlt imádkozni. Lényeges volt a közösség. Jósáfát példát mutatott, vezetve a nép imádságát.
A Bírák könyve 6. fejezetének eleje lefesti Gedeon Szellem által ihletett hőstetteinek hátterét. Józsué után Isten győzelmes népe elkorcsosult egy félénk, legyengült néppé, amelyet ellenségei szorongattak, Bír 6,3-4. A gyökere a bűn volt, különösen pedig a megalkuvás. A kánaániták mellett élve, össze is házasodtak velük. Izráel népe már nem különült el. A Bírák könyvében hétszer olvassuk, hogy Isten megszabadítja őket ellenségeik kezéből, Bír 2,14; 3,7-8; 3,12; 4,1-2; 6,1; 10,6-7; 13,1.
A FEJEZET LÉNYEGE három tényező köré gyűjthető; egy város, egy vallomás és egy fonál.
„Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket" (Mt 5,44).
Igehely (történet): Dávid és Betsabé 2Sám 11
Aranymondás: Róm 6, 23 Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. (Ézs 64,5a)
Isten Fia az, aki minket bûneinktõl megtisztított. (Zsid 1,3)