01.11 Megtörtség és alkalmasság
„De én örvendezni fogok az Úrban, és vigadok az én szabadító Istenemben" (Hab 3,18).
„De én örvendezni fogok az Úrban, és vigadok az én szabadító Istenemben" (Hab 3,18).
„Miért dühösködnek a pogányok és gondolnak hiábavalóságot a népek?" (Zsolt 2,1).
Mindjárt következik a válasz is: „A föld királyai felkerekednek, és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az Ő felkentje ellen" (Zsolt 2,2).
„Vigadozzanak a kegyesek tisztességben; ujjongjanak nyugvó helyükön!" (Zsolt 149,5).
„Nagy esőnek zúgása hallatszik" (1Kir 18,41).
„Mert ha amikor ellenségei voltunk, megbékéltettünk Istennel az Ő Fiának halála által, sokkal inkább megmentetünk az Ő élete által, miután megbékéltettünk vele" (Róm 5,10).
„Asztalt terítesz nekem az én ellenségeim előtt, elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam" (Zsolt 23,5).
„Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok" (1Kor 15,10).
„Minthogy vele együtt munkálkodunk, intünk is, hogy az Isten kegyelmét hiába ne vegyétek!" (2Kor 6,1).
„Áron is megvegyétek az alkalmakat, mert a napok gonoszok" (Ef 5,16).
„Mi Urunk Istenünk, mily felséges a Te neved az egész földön!" (Zsolt 8,2).