10.01 Mit ér az ember, ha vén ?
Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között... (2Kor 2,15)
Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
Felkent
09.29 Hogy megdicsőítsük Krisztus Jézust
Maga a Szent Szellem sem tudja mással megdicsőíteni az Úr Krisztust, mint azzal, hogy megmutatja nekünk, ki valójában Jézus Krisztus. Krisztus legjobb ajánlólevele ő saját maga. Nincs rajta semmi más dísz, mint tulajdon lényének dicsősége.
08.15 A név kezeskedik
Nem minden hívõ tanult még meg Krisztus nevében imádkozni. Az imádságnál pedig nagyon fontos, hogy ne csak Krisztus érdeméért kérjünk valamit, hanem az Õ nevében, mintegy Tõle nyert felhatalmazással is kérjünk dolgokat. Bizonyára nem fogunk hiábavalóságokat kérni, ha Krisztus nevében könyörgünk, mert ezzel gonoszul káromolnánk áldott nevét. Csak úgy merjük odatenni imánk végére a nevét, ha igaz ügyért könyörgünk. Ilyenkor viszont bizonyosak lehetünk, hogy Isten meghallgat minket.
08.10 Elköltözés
Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje. (2Tim 4,6)
06.25 A mennybe vivő lépcső
Hitünk számára teljesen érthető ez a kép ma is. Látjuk a megnyílt eget. Krisztus nyitotta meg azt minden hívő számára. Betekinthetünk a titkok és a dicsőség világába, mert Krisztus feltárta azt nekünk. Be is lépünk oda nemsokára, hiszen Krisztus maga az odavezető út.
09.24 A samáriai asszony
János 4,4-34
Ezt a történetet csak János jegyzi fel. Nyomon követi az Úrnak általa történő fokozatos elfogadását: "te... zsidó vagy", 9. v., addig, hogy "a Krisztus", 29. v. A város férfiai úgy fogadták el Őt, mint "a világ Üdvözítőjét", 42. v.
08.30 Krisztussal
Kolossé 2,12-23
AZ ÉLETFONTOSSÁGÚ egység, amelyet a hívő ember élvez a Fővel, úgy tekinthető, hogy ő is megtapasztalta azt, amin Krisztus, mint az ő helyettese, keresztülment. Így a téma tovább halad arról, hogy „Őbenne", arra, hogy „Ővele", és hétszeres leírást találunk a 2,12-től a 3,4-ig a szentnek Krisztussal való közösségéről, amely a halállal kezdődik, és dicsőségben fejeződik be.
08.05 Ézsaiás: A látomás és hatása
Ézsaiás 6,1-7
Ézsaiásnak csodálatos látomása volt az Úrról, a trónról, a templomról, a szeráfokról és a dicsőségről. Számára Isten szentsége éles ellentétben állt a körülötte lévő nép hamisságával és önigaz voltával. Meg kellett állnia Isten jelenlétében, és teljes mértékben elfogta a méltatlanság érzése - lesújtva kiáltott fel: "a királyt, a seregeknek Urát látták szemeim!"
06.16 Elizeus: "halál van a fazékban"
2Királyok 4,38-41
Gilgál az utolsó hely volt, ahol ínségre lehetett számítani. Közel volt a pálmafák városához. Az izraeliták ott ünnepelték először a páskát, és ették az ország régi gabonáját. De most éhínség volt, és kisebb fazekak használatára kényszerültek. Meglepő-e, hogy az ínség idején a hitnek és a reménynek is híjával voltak? Elizeus "nagy fazekat" hozatott - Istennel nincsen ellátási hiány, és a hit, amely Istennel számol, a nagy méretű edényt kéri.
01.22 Jézus Krisztus szenvedései
Máté 16,13-28
JÉZUS SZEMÉLYE nyilvánvalóan mély benyomást gyakorolt napjainak embereire. Kétségtelenül megláttak olyan tulajdonságokat az Úrban, amelyek arra a következtetésre vezették őket, amit mondtak (14. v.). Az Úr osztozott Bemerítő Jánossal a bűn és a képmutatás meg nem alkuvó elítélésében; ugyanazt a megingathatatlan és félelem nélküli bátorságot mutatta, amelyet az emberek Illésnek tulajdonítottak, és a szánakozásnak hasonló érzéseivel rendelkezett, mint amilyen a síró prófétáé volt. Péter azonban tudta, hogy a múlt és annak jeles alakjai már nincsenek.