Ady Endre

Ma tán a béke ünnepelne,
A Messiásnak volna napja,
Ma mennyé kén' a földnek válni,
Hogy megváltóját béfogadja.
Ma ugy kén', hogy egymást öleljék
Szivükre mind az emberek -
De nincs itt hála, nincs itt béke:
Beteg a világ, nagy beteg...

Kihült a szív, elszállt a lélek,
A vágy, a láng csupán a testé;
Heródes minden földi nagyság,
S minden igazság a kereszté...
Elvesztette magát az ember,
Mert lencsén nézi az eget,
Megátkozza világra jöttét -
Beteg a világ, nagy beteg...

Ember ember ellen csatázik,
Mi egyesítsen, nincsen eszme,

Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem,
csöndesen és váratlanul átölelt az Isten.

Nem harsonával, hanem jött néma igaz öleléssel,
nem jött szép tüzes nappalon, de háborús éjjel.

És megvakultak hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
de őt a fényest, nagyszerűt, mindörökre látom.