„És bejárta (Jézus) egész Galileát, tanított a zsinagógáiban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében." Máté 4,23
„és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban" János 14,14
A Mindenható kegyelmére van szükségünk, hogy megtehessük a következő lépést akkor is, ha semmit sem látunk és ha senki sem lát. - Ezt a következő lépést az átadásban, a tanulmányaidban, az olvasásban, a konyhában, vagy bármely kötelességedben tedd meg. Kegyelemre van szükségünk, hogy lelkesedés, látomás vagy szemlélők nélkül is megtehessük ezt a lépést. Sokkal több kegyelem és tudatos reá támaszkodás kell ehhez, mint az evangélium hirdetéséhez.
Pál Istene a mi Istenünk is, aki megelégíti minden szükségünket. Pál ezt biztosra vette a filippiekkel kapcsolatban, és mi is biztosra vehetjük magunkra nézve. Isten megteszi ezt, mert Ő ilyen Isten: szeret és örömmel áld meg minket, és végül Ő dicsőül meg azáltal, hogy így cselekszik. Könyörülete, hatalma, szeretete és hűsége mind összefog, csakhogy mi ne lássunk szükséget.
Szeressétek ellenségeiteket..., hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai... (Mt 5,44-45)
Alakjában nem, de tartalmában ez is igéret. Sőt, több ígéret ötvözete. Rubintok, smaragdok és gyémántok koszorúja arany foglalatban. Olyan kérdés ez, amelyet sohasem lehet úgy megválaszolni, hogy az nekünk bármilyen szívbéli aggodalmat okozzon. Mit tagadhatna meg tőlünk Isten, miután már nekünk adta Jézus Krisztust? Amire csak a menny és a föld között valóban szükségünk van, azt mind megadja nekünk. Hiszen ha adakozó jóságának határa lenne, nem adta volna oda tulajdon Fiát értünk.
Ebben az eseményben Jézus bemutatta, hogy figyelmének középpontjában az emberek és szükségleteik voltak. Sohasem tulajdonított fontosságot a törvény kicsinyes értelmezéseinek, amely a vallási vezetőket annyira érdekelte. Egyik szombaton az Úr belépett a zsinagógába, és látott egy férfit, aki különös szükséget szenvedett - "száradt kezű" volt.
Ez egyike az Újszövetségben legjobban ismert történeteknek. Ez a csodálatos hit és a legmegdöbbentőbb hitetlenség megnyilvánulása. A béna férfi barátai bíztak az Úrban, miközben a vallási vezetők kritizálták és elítélték az Üdvözítőt.
PÁL KÖSZÖNETÉT fejezi ki a filippi gyülekezetnek, hogy gondoltak jólétére, amit a tőlük kapott ajándék fejezett ki (10. v.). Nagyon örül, nem azért, mert ajándékot kapott, hanem annak a gyülekezetre gyakorolt hatása miatt. Nem a saját dolgaira gondolt, hanem az övékére, mert megtanulta, hogy minden körülmények között elégedett legyen (11-12. v.). Pál megtanulta az elégedettség titkát, örvendezve a Krisztussal való közösségben, Aki minden erejének a forrása (13. v.).
