Mikor Isten ítél, nem az övéit akarja megijeszteni. Nem azért ítél, hogy ártson az igazaknak, hanem éppen azért, hogy megvédje őket.
Azt akarja, hogy népe bátor legyen. Akiket Isten jelenléte örömmel tölt el, tanúsítsanak lélekjelenlétet. Mivel az Úr maga is hirtelen jelenik majd meg, nem szabad meglepődnünk semmi váratlan történésen. Isten szeretetének felséges ajándéka, hogy a váratlanul támadt baj közepette is tudunk nyugodtak maradni.
Ha félelmünkben megtántorodunk, közel annak a veszélye, hogy bűnbe esünk. Félnünk kell az önteltségtől is, de még jobban féljünk a gyávaságtól. Merj Dánielként viselkedni! Vezérünknek bátor katonákra van szüksége.
Nem fog a varázslás Jákóbon, sem az igézet Izráelen" (4Móz 23,23).
Ez az Ige gyökerestől ki kellene irtson minden ostoba, babonás félelmet! Még ha lenne is valami igazság a varázslásban és a babonákban, mindez nem árthat az Úr népének! Akiket Isten megáld, azokat nem lehet megátkozni.
MAI OLVASNIVALÓNK ismétlés általi hangsúlyozás. Amiről az apostol itt beszél, nagyrészt már elmondta a korábbi fejezetekben, de úgy érzi, hogy szükséges a megismétlésük. Ezt fokozatosan teszi. Isten szeretetének megnyilvánulásáról ír: Ő elküldte Fiát, hogy életünk legyen; nekünk adta Szellemét, hogy Ő bennünk lakjon; bátorságot adott nekünk, mert úgy tekint bennünket, ahogyan Fiát tekinti a világban.
AZ 1-13. VERS fejezi be az első közbevetett megjegyzést, és folytatja a nyugalom témáját. Nyugalom az ember számára, amely a teremtésben Isten gondolatában volt, Ezt megismételte a törvényben, és hosszú idővel azután a zsoltárokban, de még nem valósult meg. Isten azonban nem fog ettől eltérni. Az ember hibája ellenére a nyugalom ígérete még mindig megvan (1. v.); meg is marad (9. v.). Ez a nyugalom jövőbeli; ennek az a bizonyítéka, hogy nem nyugodtunk meg a cselekedeteinktől (10. v.). Az ember megtapasztalása az Édenben (4. v.), valamint Kánaánban (8.
Belpolitikailag Júda királyságának ügyei évszázadok óta nem álltak ilyen jól. Nemzetközi értelemben azonban nem volt minden jól. A politikai horizonton ott lebegett Asszíria félelmetes kísértete, és éppen akkor, amikor Ezékiás a jólét csúcsán volt, beköszöntött a félelem. Soha nincs helye az önteltségnek!
Mózes bátorsága. Joggal mondták, hogy a bátorság nem a félelem hiánya, hanem képesség annak figyelmen kívül hagyására és legyőzésére. Mózestől bizonyára nem volt idegen a félelem, mégis nagy személyes bátorságot mutatott mind Isten, mind ember előtt.
MINDIG TANULSÁGOS és megragadó az evangéliumok tanulmányozása közben, ha egy eseményről megkeressük a párhuzamos beszámolókat, ha több evangéliumban is szerepelnek. Ha ezt tesszük annál az eseménynél, amikor az Úr lecsendesíti a vihart, látni fogjuk, hogy Márknál öt olyan megfigyelés van, amely hiányzik Máténál (Mt 8,23-27) és Lukácsnál (Lk 8,22-25). Ezek a következők: „elvitték Őt, úgy amint a hajóban volt" (36. v.), „de más hajók is voltak vele" (36. v.), „Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aludt" (38. v.), „...nem törődöl vele, hogy elveszünk?" (38.
A ZSOLTÁR HÁROM utat ír le, amelyben Isten kijelenti önmagát.
(1) A teremtésben, 1-6. v.; (2) a Szentírásban, 7-11. v.; (3) a kereső léleknek, 12-14. v. Ez az egymást követő kijelentés sorrendje a Róm 1-3-ban is. Először a pogány világnak, írott kijelentés nélkül, azután a tanult és kulturált világnak, majd a zsidók által képviselt vallásos világnak.
JÓSÁFÁTOT most Moáb, Ammon és Edóm hatalmas szövetsége fenyegeti. Ennek következményei az alábbiak voltak: