szellemiség

Újjászületésünk előtt csak azt a kísértést ismerjük, amiről Jakab beszél: "Ki-ki megkísértetik, amikor vonja és édesgeti tulajdon kívánsága" (Jak 1,14). Az újjászületés által egy másik területre lépünk, ahol más kísértésekkel kell szembenéznünk, olyanféle kísértésekkel, amelyekkel Urunk találkozott. Jézus kísértései nem közelítenek meg minket; nincs semmi közük emberi természetünkhöz. Urunk kísértései egészen más körben mozognak, mint a mieink mindaddig, amíg újjá nem születünk és testvéreivé nem leszünk.

A szent nem a saját terveit igyekszik megvalósítani; Jézus Krisztust akarja megismerni! A szent nem tartja véletlennek a külső körülményeket, nem is gondolkozik azon, hogy élete világi vagy megszentelt élet-e; minden eseményt, amibe belekerül, eszköznek tekint arra, hogy Jézus Krisztust megismerje. Vakmerően felad mindent maga körül.

Különbség van eszmény és látomás között. Az eszményben nincs erkölcsi ihletettség, a látomásban van. Azok az emberek, akik eszményeknek hódolnak, ritkán tesznek valamit. Lehet, hogy valaki kötelességének önkényes elmulasztását igazolja az istenségről vallott nézeteivel. Jónás úgy okoskodott, hogy mivel Isten igazságos és kegyelmes, tehát minden rendbe jön. Lehet, hogy helyes fogalmam van Istenről de nem végzem a kötelességemet. Ahol van látás, ott becsületes, őszinte élet is van, mert ez a látás belső ösztönzést is ad.

Amikor Pál visszanyerte szeme világát, szellemi látást is kapott Jézus Krisztus személyéről. Egész hátralevő életében és igehirdetésében nem akart tudni másról, mint Jézus Krisztusról: "Elhatároztam, hogy egyébről ne tudjak köztetek, mint Jézus Krisztusról, mégpedig a megfeszítettről" (1Kor 2,2). Pál szívét és gondolkozását soha többé nem vonzotta más, csak Jézus Krisztus.

Meg kell tanulnunk, hogy minden ízében épségben tartsuk a Jézus Krisztus meglátása által kapott jellemvonásunkat.

"Rajtam volt erős keze, hogy tanítson engem" (Ézs 8,11). Ha az Úr beszél, akkor nincs kibúvó, mert szava úgy hat ránk, hogy rabul ejti egész értelmünket. Szólott-e már az Úr valaha egyenesen neked? Ha igen, akkor nem érthetted félre: olyan bensőséges türelemmel szólt, mégpedig a neked legérthetőbb nyelven: nem a füleden, hanem életkörülményeiden keresztül.