Mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belõle elvenni való. (Préd 3,14a)
Õ elõbb volt mindennél, és minden õbenne áll fenn. (Kol 1,17)
Drága Atyám! Minden alázatom tiéd, mert kezedben az életnek folyása, kezdete és vége!
1. Jelentése. - Az örökkévalóság mint attribútum azt jelenti, hogy Isten vég nélkül létezik. Létezése - emberi időmértékünk szerinti megfogalmazásban - visszamenőleg és előretekintve végtelen, nem szakítják meg, vagy korlátozzák az egymást követő események. Berkhof meghatározásával élve: az örökkévalóság „Istennek az a tulajdonsága, mely őt időhatárok fölé emeli, létezését egy oszthatatlan jelenbe helyezve" (L. Berkhof, Systematic Theology; Grand Rapids: Eerdmans, 1978; 60.o.).
Az Úr teljesítette kérésemet, amit kértem tõle. (1Sám 1,27)
Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna? (1Kor 4,7)
Atyánk, a te ösvényed vezessen minket az örök hazáig!
Nem fogyott el az Úr irgalma: minden reggel megújul. (JSir 3,22-23)
Irgalma megmarad nemzedékrõl nemzedékre az õt félõkön. (Lk 1,50)
Istenem, te vagy az egyedül üdvözítõ. Hallgass meg engem a mélybõl!
Abban a világképben, amiben felnőttünk a saját tetteink értéke túl van értékelve: a te tetteid határozzák meg az életed lehetőségeit. Egy bizonyos szinten igaz, ha kiugrom az ablakon, akkor az hatással lesz az életemre.
P. Kende
Kol 2:21 Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd.
Ez a vallás, nem szabad, nem szabad, ne nyúlj hozzá.
Kol 2:23 A melyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istenitiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennök semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók.