A gazdag ifjú a bánattól némán ment el: egy szava sem volt. Nem kételkedett abban, amit Jézus mondott, nem vitatkozott vele a szavak jelentéséről; megszomorodott annyira, hogy egyetlen szó sem jött ki a száján. Voltál-e már valaha így? Beszélt-e már veled Isten valamiről, amiben gazdag vagy - vérmérsékleti adottságod, személyes hajlamaid, szíved-lelked kedvesei felől? Ha igen, akkor gyakran lehettél szótlan-szomorú. Az Úr nem megy utánad; nem beszél rá.
"És ne szomorítsátok meg az Isten Szent Szellemét, aki által meg vagytok pecsételve a váltság napjára." Efézus 4,30
„Akik elaludtak, a Jézus által..." 1Tesszalonika 4,14
„Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya?" 1Sámuel 16,1
Jézus Krisztus diadalmenetben vonult be Jeruzsálembe. A város alapjáig megmozdult, de idegen isten lakozott benne: a farizeusi büszkeség! Ez a farizeusság vallásos és egyenes volt, de mégsem volt más, mint "meszelt sír".
A tanítványok rendkívüli szomorúságának az oka az Úr halála volt. Ez a szomorúság örömre fordult, amikor Jézus Krisztus halottaiból feltámadt és megjelent közöttük. Ugyanígy kell, hogy örömre változzék ma is a hívők minden szomorúsága, még a legkeservesebbek is, amelyek pedig úgy látszanak, mintha mindörökké a keserűség forrásává kellene lenniük az életünkben.
Ez a történet két embertömeggel van összefüggésben. Az első Nain felé haladt Jézussal együtt. A másik egy temetői menet volt, amely elhagyta a falut. Kapcsolatban áll két "egyszülött fiúval" is. Az első volt Jézus, Isten egyszülött Fia, míg a második a koporsóban volt, az özvegyasszony egyetlen fia. Ez a találkozás Nain "kapujában" történt, amelynek nagy jelentősége van.
A többnejűség gyakorlata elfogadott volt abban a környezetben, de Isten sohasem hagyta jóvá, mert ellentétes volt az Ő eredeti elképzelésével az egy férfi és egy nő egyesülését illetően, 1Móz 3. Ennek a gyakorlatnak gonosz következményeit bőségesen szemléltette Elkána otthona, ahol az egyik feleségnek, Annának a meddősége, valamint a másiknak, Peninnának a termékenysége keserű rivalizálást gerjesztett közöttük.
Anna szomorúságából imádság lett (1.Sám. 1,15). Vajon a te szomorúságodból mi lesz?
1Sám 1. 15 Anna pedig így felelt: Nem, uram! Bánatos lelkű asszony vagyok én. Sem bort, sem részegítő italt nem ittam, csak szívemet öntöttem ki az ÚR előtt.
Jeremiás 50,1-7; Máté 11,28-30