Ha bûneink ellenünk szólnak is, a te nevedre tekintettel bánj velünk, Uram! (Jer 14,7a)
Bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud. (1Jn 3,20)
Mennyei Atyám! Te, aki már mindent elõre látsz, ismered a szívek titkát, szándékát, vizsgálj meg most engem igéd tükrében!
Mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belõle elvenni való. (Préd 3,14a)
Õ elõbb volt mindennél, és minden õbenne áll fenn. (Kol 1,17)
Drága Atyám! Minden alázatom tiéd, mert kezedben az életnek folyása, kezdete és vége!
Te magad okoztad ezt magadnak, mert elhagytad Istenedet, az Urat, amikor a helyes úton akart vezetni. (Jer 2,17)
Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta. (Jn 3,36)
Mindenható Istenünk, add nekünk az élet vizét, mert szomjazzuk azt!
Isten van veled mindenben, amit cselekszel. (1Móz 21,22)
Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt elõtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte õt: "Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!" A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük: oda hívott minket az Isten, hogy hirdessük nekik az evangéliumot. (ApCsel 16,9-10)
Kegyelmeddel õrizz meg, Uram!
Egy nap egy űrhajó landolt egy nagy mező közepén egy kis vidéki városka közelében. Az űrlények elég barátságosnak néztek ki, úgyhogy néhány farmer óvatosan közelebb ment hozzájuk, remélve, hogy jó viszonyt sikerül velük kialakítani. Az űrlények kedvesen köszöntötték a földlakókat, és így szóltak: „Az Androméda csillagrendszerből, a Zuron bolygóról jöttünk. Az a feladatunk, hogy kikutassuk a bolygótokat, és felfedezzük, mi mindent tudtok. Azért vagyunk itt, hogy a lehető legtöbbet megtudjunk a Földről.
Hûségetek csak olyan, mint a korán tûnõ harmat. (Hós 6,4c)
Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy õ szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelõ áldozatul bûneinkért. (1Jn 4,10)
Uram, tudom, hogy megtartod ígéreted: maradj velem!
Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok csak rám, és jó ételt fogtok enni. (Ézs 55,2)
Krisztus mondja: "Az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret." (Jn 6,32)
Ígéretedben bízom, Uram!
Szabadításod után sóvárog lelkem, igédben reménykedem. (Zsolt 119,81)
Krisztus mondja: "Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek." (Jn 15,7)
Uram! A te szereteted mindent áthat!
Látott embereket szeretni egymást, és látta, hogy a szerelem igen komoly követelményeket támasztott a szerelmesek felé. Látta, hogy a szerelem áldozatot és önmegtagadást kívánt meg. Látta, hogy a szerelem vitákat, irigységet és bánatot hozott. Úgy ítélte meg, hogy a szeretetnek túl nagy ára van. Úgy döntött, nem hagyja, hogy a szeretet megnyomorítsa az életét.
Bizonyosan megkegyelmez az Úr, ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja, válaszol neked. (Ézs 30,19)
Ezt mondja a Szent, az Igaz: Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be. (Jel 3,7-8)
Nyisd fel a szemem hálaadásra, Uram!