William Barclay írt egy katonai szakaszról, melynek tagjai a második világháború egyik csatájában elveszítették egyik barátjukat, és szerették volna tisztességgel eltemetni. Találtak egy templomot, mögötte temetővel, amit fehér kerítés vett körül. Megkeresték a papot, és megkérdezték, hogy eltemethetik-e barátjukat a templom temetőjébe.
„Katolikus volt?" - kérdezte a pap.
„Nem" - felelték a katonák.
Élt a király palotája mellett egy koldus. Egyik nap meglátott egy hirdetést kifüggesztve a palota kapuja mellett. A király nagy vacsorát rendez. Mindenki, aki királyi ruhába öltözik, bemehet az ünnepségre.
A koldus továbbment. Végignézett a rongyain, és felsóhajtott. Biztos, hogy csak a királyok és családtagjaik hordanak királyi ruhát, gondolta.
Lassan megfogant benne egy gondolat. Annyira merész gondolat volt, hogy szinte beleremegett. Meg merje-e próbálni?
Egy ősi legenda szerint egy férfi egyszer eltévedt vándorlásai közben, és futóhomokos talajra került.
Konfucius meglátta a férfi nyomorúságát, és így szólt: „Nyilvánvaló, hogy az embernek el kell kerülnie az ilyen helyeket."
Ezután Buddha vizsgálta meg a helyzetet, és ő azt mondta: „Ennek az embernek a szerencsétlensége legyen példa a többiek számára!"
Aztán arra járt Mohamed, és azt mondta a süllyedő embernek: „Ó, jaj, ez Isten akarata!"
Végül Jézus jelent meg a színen, és így szólt: „Fogd meg a kezem, testvérem! Megmentelek".
Az üdvösség a megtérésen kívül függ-e még azoktól a cselekedetektől, amelyeket a keresztyén ember maga visz véghez?
Örök vita anyagát képezi ez a keresztyének között... Van -e járulékos keresztyén élmény, van-e "második áldás" és tökéletes megszabadulás a bűntől?
A hátukat fordítják felém, és nem az arcukat, de majd ha baj éri õket, így szólnak: Kelj föl, segíts rajtunk! (Jer 2,27b)
Krisztus mondja: "Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet?" (Mt 18,12b)
Volt egy alhadnagy a második világháborúban, aki a Harvardon szerzett diplomát, és utána csatlakozott a hadsereghez. Mivel részt vett az R.O.T.C. (Tartalékos Tisztek Kiképző Testülete) programban, nagyon büszke volt alma materére és új alhadnagyi pozíciójára. Első feladata az volt, hogy az Oklahomai hegyekből származó újoncok egy csoportját győzze meg arról, hogy kössék meg az amerikai kormány által ajánlott katonai életbiztosítást, ami azt jelentette, hogy a kormány 10.000 dollárt fizet a családjuknak, ha szolgálat közben vesztik életüket.
Nemrég megjelent az újságban egy történet a huszonnyolc éves Mark Carverről, aki egy nagy kórház orvosaként és orvosigazgató-helyetteseként dolgozott.
A probléma, mint kiderült, az volt, hogy Mark sosem végzett egyetemet vagy egészségügyi iskolát. Állítólag papírokat hamisított, hogy megkapja az orvosi állást, és elég orvosi szakkifejezést ismert ahhoz, hogy mindenkivel elhitesse, hogy valóban orvos.
Egy apa éppen elhelyezkedett hintaszékében vasárnap délután, és örült, hogy végigolvashatja tizenöt centi vastag újságját, amikor ötéves fia, Bobby szökdécselt be a szobába. „Apa! Apa!" - szólt. „Játszol velem?"
Az apa megpróbált kedvesen válaszolni neki: „Bobby, apa most olvasni szeretné az újságot egy darabig. De ha húsz perc múlva visszajössz, akkor játszhatunk."
Bobby kicsit duzzogott, hogy elutasították, de kiszaladt a szobából, és egyedül hagyta az apját, hadd olvasson.
Híres evangélista járt a városban egy evangelizációs kampány során. Úton a stadion felé, ahol az alkalmat tartották, az evangélista meg akart állni a postánál, hogy feladjon egy levelet. De reménytelenül eltévedt, és végül úgy határozott, hogy megkérdezi valakitől, merre menjen.
Észrevett egy kisfiút, aki a járdán sétált. Odahajtott, és így szólt: "Elnézést, fiacskám, nem tudod véletlenül, merre van a posta?"
Volt egyszer egy császár messze Keleten, aki nagyon öreg volt, és tudta, hogy közeleg az idő, amikor meg kell választania utódját. Ahelyett, hogy egyik hivatalnokát vagy valamelyik gyermekét választotta volna, úgy döntött, hogy másképp cselekszik. Egyik nap összehívatta a császárság valamennyi fiatalemberét. Így szólt: „Ideje, hogy lemondjak, és megválasszam a következő császárt. Úgy döntöttem, hogy közületek választok valakit". A fiatalok elámultak. A császár így folytatta: „Mindegyikőtöknek adok egy magot. Egyetlen magot. Ez egy nagyon különleges mag.