szolgálat

ISTEN HELYESNEK LÁTTA, hogy egy egész fejezetet szánjon a családfők és a községi vezetők neveinek és tetteinek feljegyzésére, akik az újjáépítés munkájában foglalatoskodtak. Miért kellett ilyen sok teret szentelni olyan emberek megnevezésének, akiket egyébként elfelejtettek volna? Azért, mert az Istennek végzett szolgálat nincs elfelejtve. Nincs olyan munka, amelyet az Ő dicsőségére végeztek, és neki elkerülné a figyelmét, és gyönyörködik benne, hogy a legkisebb szolgálat is feljegyzésre kerül. Néhány személy ki van emelve, pl.

SIKEM! Az öreg tölgyes; egy magányos pátriárka; egy felütött sátor; egy megépített oltár - és egy ígéret, 1Móz 12,6-7.

Sikem! Vándorlás évei; rabszolgaság évei; bolyongás évei; birtokbavétel évei, és most egy öregebb cserfa; egy hatalmas sereg; egy dicstelen kő - és az örökség, Józs 24,25-28. Valóban, Isten ígéretei „igazak és ámenek". A kör teljes és a vándorok hazaértek. A fejezet előbbi részében figyeljük meg a következőket.

JÓZSUÉ ÉVEI gyorsan fogynak. „Megvénhedett és igen megidősödött volt", Józs 13,1. Ő is megvallja ezt, 23,1-2, és ennek tudatában mondja: „megyek már a minden földinek útján", 23,14. Öreg volt, de nem túl öreg Istennek. Nem vagyunk túlságosan készek arra, hogy visszavonuljunk az isteni szolgálatból?

A LÉVITÁK kizárólag a sátorral foglalkoztak, mind a táborban, mind az utazás alatt. Mai olvasmányunkban a munkájuk utóbbi részére való felkészülést ismerhetjük meg. Ez Istentől adott megbízatás volt, és minden tennivaló isteni pontossággal lett meghatározva számukra úgy, hogy minden ember ismerte a maga munkáját és azt tette. Ugyanez az elv alkalmazható ránk is.

MEGTANULTUK az előző fejezetben, hogy a hívők, mint papok, „szent papságnak" és „királyi papságnak" a tagjai, 1Pt 2,5.9. Isten munkája volt, hogy felkenje őket ebbe a kiváltságos tisztségbe. Ezt a gondolatot visszatérő szavakkal emeli ki mai fejezetünk: „Én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük", 15.23. v.; vö. 8. v. Ennek a megszentelésnek egyik célja az, „hogy taníthassátok Izráel fiait", 3Móz 10,11. Jelen fejezetünk azt hangsúlyozza, hogy ezt a tanítást szent élettel kell alátámasztani - ez nem népszerű Ige manapság.