04.20 Kegyelemből
"Ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor nem volna kegyelem." Róma 11,6
Isten meg nem érdemelt jóindulata (ajándéka) életünk minden megnyilvánulása felé. A kegyelem az ok, a békesség a következmény.
"Ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor nem volna kegyelem." Róma 11,6
A felemelő lelkiállapot csak a jellem felemelő magatartásából származhat. Ha az általad ismert legmagasabb mérték szerint élsz, Isten folyton mondja majd neked: "Barátom, jöjj még feljebb!" A kísértésben az aranyszabály: "Menj még feljebb!" Amikor magasabbra jutsz, más kísértésekkel és más jellegzetességekkel kell szembenézned. Sátán az emelkedéssel csalogat a kísértésbe; Isten is felfelé hív, de a hatás merőben más. Amikor az ördög visz magasabb helyre, akkor a szentségről való elképzelésedet olyan magasra csigázza fel, hogy azt test és vér el nem viselheti.
„A kegyelem pedig mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott." Efézus 4,7
Isten olykor megfedd bennünket. Ha ezt nem tenné, nem lenne az a bölcs Atya, aki figyelemmel van oktalan, tévelygő gyermekeire. Feddése fájdalmasan érinti azokat, akik hűségesek akarnak lenni, mert érzik, mennyire megérdemlik a szidást, és milyen hálátlan dolog volt tőlük, hogy megszomorították Atyjukat. Mi már tudjuk, mit jelent ez a feddés, és meghajolunk az Úr előtt, őszintén megbánva, hogy megharagítottuk.
Valóban dicsőséges szózat ez! Tökéletes bűnbocsánatot ígér a bűnös Izráelnek és Júdának. Úgy eltörli bűnüket "mint a felleget" (Ézs 44,22), nem találják, nem lesz többé. Dicsőség legyen a kegyelem Istenének!
Gyengeségünk azért olyan értékes, mert helyet készít az isteni erőnek. Soha nem ismertük volna fel a kegyelem erejét, ha nem éreznénk természettől való gyöngeségünket. Áldott legyen az Úr a testünkbe szúrt tövisért, és a Sátán kísértéseiért, mert mindezek Isten kegyelméhez hajtanak bennünket.