A. W. Tozer megkérdezte hallgatóságát (egyszer a Szentlélek istenségéről prédikálva), hogy szoktunk-e hálát adni - akár a térdeinken - azokért a keresztény vezetőkért, akik a múltban bátran küzdöttek hitünk igazságainak megőrzéséért.
Ez is ígéret, mert olyan tényt állapít meg, amely ma és mindörökké igaz. Isten örömmel fogadja az igazak könyörgését; sőt, gyönyörűségének nevezi azokat. Tehát elsősorban arra kell törekednünk, hogy mi magunk igazak legyünk: se jobbra, se balra el ne hajoljunk. Ne űzzünk csalárd politikát, ne adjuk meg magunkat a gonosznak, hanem legyünk őszinték, becsületesek és igazak! Ha elkezdünk ügyeskedni, színt változtatni, nem számíthatunk Isten segítségére.
Az igazság állandó. Kiállja a próbát. Az idő próbáját, de a szenvedések próbáját is. Ha tehát az igazmondás miatt szenvednem kell, késznek kell lennem arra, hogy türelmesen várakozzam. Ha hiszek Isten igazságában és ki is mondom azt, sok ellenállásba ütközhetem, de nem kell félnem. mert végül az igazság fog győzni.
Számomra Krisztus drága vére vigasztalás, Isten előtt pedig szabadulásom záloga. Még amikor magam képtelen vagyok is azt észlelni, Isten Krisztus vérére néz, és elmegy mellettem, "kihagy" az ítéletből. Ha éppen elhomályosodnak hitem szemei, akkor is biztonságban lehetek, mert Isten szemei nem homályosodnak el, Ő állandóan látja a nagy Áldozat vérét. Micsoda öröm ez!
De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak" (Mal 3,20).
SZELLEME ÁLTAL az Úr szól a gyülekezetekhez. Az Ő ellenőrzése alatt állnak, mert a csillagokat (gyülekezet véd angyala) hatalmának jobb kezében tartja. Közöttük jár, észrevesz mindent, igazságosan dicséri azt, ami jó, és elítéli, ami gonosz; ugyanakkor közösségre törekszik velük ugyanúgy, ahogyan kezdetben „az Úr Isten... hűvös alkonyatkor a kertben járt" (1Móz 3,8).
MANAPSÁG, amikor az otthon szentsége veszélyben van. jó erre a levélre gondolni, amelyet a Szent Szellem adott az otthonért. Ez megerősíti Pálnak a Tit 2,5-ben olvasható szavait: „Legyenek háziasak (oltalmazók)..” Ez a nőtestvér nyitva tartotta házát és arra törekedett, hogy gyermekeit az igazság útján vezesse. Mennyire fontos dolog ez! Különösen, amikor szeretet köti össze a családtagokat, mint itt. Igazság az alap, amely tiszta és változatlan. Ezt említi először.
JÁNOS, a szeretet apostola nagyon gyengéden és mégis nagyon határozottan kifejti annak a két birodalomnak az igazságát, amelyekben az ember élhet. Amint halad előre levelén keresztül teret hagy egy bizonyos megállapításának az ismétlésére azért, hogy hangsúlyozza annak fontosságát. János világosan bizonyítja, hogy az a két szféra, amelyet az ember választhat teljesen ellentétes. Ezeket nem lehet összeelegyíteni és együtt fenntartani.
EZEK a hamis tanítók olyan dolgokba fogtak, amiktől még az angyalok is féltek, semmibe vették e hatalmas teremtmények példáját, és eközben félállativá váltak, az állatokhoz hasonlóan viselkedve, amelyeknek teljes élete így foglalható össze: megszületett... megfogták és elpusztították (12. v ).
A NYELV MEGZABOLÁZÁSA lehetetlen. Hogy ezt aláhúzza, először az ember állatszelidítő képességét említi. Az ember meg tud szelídíteni mindenféle állatot, madarakat, kígyókat de senki sem tudja megszelídíteni a nyelvet. Micsoda ellentmondó dolog! Nyelvünkkel áldjuk az Urat, de emberek átkozására is használhatjuk, akik Isten hasonlatosságára teremtettek. Micsoda képtelen dolog a nyelvet ilyen kombinációban használni! Még a természet is elítéli az ilyen összeférhetetlenséget.