hála

Néhány évvel ezelőtt egy ötvennégy emeletes New York-i épület tetején állt egy asszony, halálos ugrásra készülődve. A rendőrség öngyilkossági szakosztályának kirendelt emberei rendkívül komolyan vették a nő fenyegetőzését. Drága ruhája és előkelő megjelenése nem arra utalt, hogy az a tipikus öngyilkosjelölt volna. Ennek ellenére minden arra irányuló kísérlet, hogy meggyőzzék, hogy leszálljon a párkányról, csődöt mondott.

Van egy régi haszid mese egy asszonyról, akit Anna Kebbicsnek hívtak. Mást sem csinált, csak panaszkodott Egész nap így siránkozott:

„Olyan kevés pénzem van, a ruháim ócska rongyok."

„Olyan rossz az egészségem, a hátam olyan, mint Jerikó falai."

„Olyan messziről kell cipelnem a vizet, hogy a lábaim olyanok, mint egy-egy görögdinnye."

„A házam olyan kicsi, hogy alig tudok megmozdulni benne."

„A gyermekeim olyan ritkán látogatnak meg, hogy lassan már meg sem ismernek."